Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM tünk és egy elegáns vendéglőben rendesen meg is ebédeltünk. Sopronból való elindulásunk, tehát 15 nap óta ez volt a második rendes, meleg ebédünk. Délután Horváth Géza hozta a legújabb döntés hírét, hogy Tirschenreuthba megyünk végleges szállásra, ami Bayreuthtól keletre, jó északon, a cseh határ közvetlen közelében van. De ekkor még bizonytalan volt, hogy Schardingből mikor indulunk tovább. Csupán azt ígérték, hogy lehető hamar indítanak minket, hogy végre célt érhessünk. A másik örömhír az volt, hogy Berzeviczy, a képviselőház tisztviselője megérkezett Chamba a Sopronban visszamaradt poggyásszal, s a mi lemaradt pakkjainkat is hozza. A tirschenreuthi letelepedésünk terve azonban már 24 órán belül összeomlott. De még schärdingi tartózkodásunk harmadik (utolsó) napján (április 14-én) este megjött az újabb döntés híre is, hogy Tischenreuthnél sokkal közelebb, Freyungban telepszünk le, és hamarosan indulunk oda. Ezért már ebédünket is a vasúti állomás éttermében költöttük el, mégpedig élelmiszerjegyek birtokában most már ismét rendes ebédet ettünk. Estefelé zavarórepülés hírére a város felé húzódtunk, a folyón inneni, elegáns villák közé, hol az udvarias villalakók, látván idegen voltunkat, székeket és padokat hordtak ki részünkre pihenőül. Igen kellemes, jó idő volt. Schardingből este 11 óra tájban indultunk tovább (április 14-én), de már csak a törvényhozók szerelvényével. Az ipari és a pénzügyi csoportok útja végleg elvált a miénktől. Éjfél után értünk Passauba. Ott éjszakáztunk és reggel felé folytattuk utunkat a freyungi vicinális vasút végállomásáig. Reggel fél tízkor (április 15-én, vasárnap) érkeztünk Freyungba, a részünkre kijelölt telephelyre. Úgynevezett „megbízottaink" mindjárt bementek a városba jelenteni megérkezésünket. Nekünk többieknek meghagyták, hogy valamennyien maradjunk a vonaton és állandóan legyünk kéznél. Sokan azonban ennek ellenére is szintén bevonultak a városba. Részemről jobbnak láttam a vonatnál maradni, márcsak poggyászunk őrzése végett is. Remek, szép idő volt. Pokrócokat terítettünk a földre és élveztük a tavaszt. De élveztük azt a gondolatot is, hogy végre állandó helyen fogunk lakni és nem leszünk többé kitéve a légitámadások örökös veszélyének, s ami fő, végre rendes ágyban alhatunk és megdagadt lábaink lelohadhatnak. Hiszen már mindnyájan úgy éreztük, mintha nem a saját lábainkon járnánk. De a jóleső érzés kissé elhamarkodott dolog volt, mert „megbízottaink" azzal tértek vissza, hogy Freyungban egyáltalán nincsen számunkra hely. Hanem majd a közeli falvakban szétosztanak minket. Délelőtt társaságunk részére a pályaudvaron, szabad ég alatt református istentiszteletet tartottak, amit Sigmond, a mi országgyűlési képviselő-papunk végzett, s amin igen sokan vettünk részt. 302