Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIAN ISTVÁN: ELETEM ÉS KOROM Minden igen ízletes és bőséges volt. S az egész ebédért személyenként 80 pfenniget fizettünk. Ezt csak annak illusztrálására említem meg, hogy Németországban még alig valamivel az összeomlás előtt is milyen nagyszerűen volt megszervezve a háborús közellátás. A német márkának is teljes vásárlóereje volt, legalábbis jegyre, amit később is mindvégig tapasztaltunk. Mikor ebéd után vonatunkhoz visszatértünk, ott „beszerzési csoportunk" éppen ebédet osztott, ami babfőzelékből állott kevés füstölt hússal, s ez fejenként két pengőbe került. A Voralarmot már előbb lefújták, de éppen ebédosztás közben megszólalt a nagyriadó, ami megzavarta az ebédosztást. Szétrebbent a társaság. Mindenki gyors mozgásba jött. Mi is siettünk a falun és a patakon túli szabad helyre. Nyugat felől erős bombázás hallatszott. Semmi kétség sem lehetett, hogy Sankt Pölten vasúti csomópontot bombázták. Visszatérve a vonatra ezt Soós vezérezredes

383 nemcsak megerősítette, de ő már arról is kapott értesülést, hogy az előttünk levő vasúti rombolások miatt napokig nem mehetünk tovább. Este orosz mélyrepülők beszállását jelezték, de ezek nálunk nem csináltak bajt. A déli égbolt alján azonban gyanús fények és villanások látszottak, bár bomba- és ágyúdörej még nem volt hallható. A következő napokon húsvét vasárnapjának aggályos eseményei ismétlődtek, mégpedig egyre aggasztóbb mértékben. A gyakori riadók idején ezután már messzebb mentünk a patakon túl szelíden emelkedő hegyoldalt borító remekszép erdőbe, ahol igen kellemes volt a tartózkodás s ahol a riadók lefújása után is szívesen tovább időztünk. De a hangulat az érkező hírek s az észlelt tünetek nyomán egyre izgatottabb lett. Este és éjjel félkörben körülöttünk mindig tüzek és mesterséges megvilágítások voltak megfigyelhetők s ez a félkör egyik napról a másikra egyre inkább elénk kezdett kiterjedni. A községen átvonuló betonút állandóan zsúfolva volt teherautókkal, amelyeken a katonaság és civil népesség vonult keletről nyugat felé. Ez világosan mutatta a terület folyamatban levő polgári és katonai kiürítését. Vonatunk utazóközönsége megbízottakat küldött Bécsbe tájékozódás végett. Onnét az a hír jött, hogy a hadi helyzet húsvét hétfőjén volt a legkritikusabb. A németek akkor a Pozsony - Fertő tó - Bécsújhely vonalat tartották, de egy orosz éknek sikerült Sankt Pölten irányába előretörni, és ez komolyan fenyegetett minket is bekerítéssel. De a németek ezt az éket elvágták és megsemmisítették. 383 Soós Károly (1869-1953) 1920-ban honvédelmi miniszter, gyalogsági tábornok, 1927-től felsőházi tag, a Hungária Evezős Egylet díszelnöke 294