Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VII. MENEKÜLÉS A HAZÁBÓL vezetői Bécsben a magyar konzulátusnál érdeklődtek és tanácskoztak illetékesekkel ebben az ügyben, és délután közölték velünk, hogy Bayreuth környékére, Észak-Bajorországba megyünk, és remélhetőleg már másnap reggel 10 óra előtt indulunk tovább Bécsből. Bécsben nagyobb pusztítások nyomát nem láttuk, s akik bent jártak a város belső részében, azok is azt mondták, hogy Bécs központi részei is aránylag jó állapotban vannak. A délután, a következő éjszaka nyugodtan telt el, de másnap, nagyszombat reggelén már jó korán mindenki talpon volt, és nagy volt a türelmetlenség, hogy vonatunk elindul-e a szokásos délelőtti légitámadás előtt. A mozdony meg is érkezett és fél tízre jelezték indulásunkat. Addig megfújták már a kisriadót vagy Voralarmot, de szerencsére Németországban ez nem volt akadálya a vonatközlekedésnek. Tehát némi késéssel 10 órakor elindultunk. Az utazóközönség föllélegzett s a hangulat egyszerre megjavult, mihelyt túl voltunk a bécsi „egérfogón". Déltájban (március 31-én) Tullnerbach— Pressbaum állomásra értünk. (20 km Bécstől.) Itt az utasok sietve látták el magukat ivóvízzel. De közben nagyriadót fújtak, s a vonat nem indulhatott tovább. Az utasoknak szabad választása volt a vonaton maradni, vagy valahol fedezéket keresni. De ez utóbbit inkább ajánlották. Mi is lementünk a völgyben fekvő Tullnerbachba. A kis falun túl, a keskeny pallón átkeltünk a patak túlsó partjára, s ott lehúzódtunk. Jó fél óra múlva a vonat éles füttyel jelezte, hogy indulni kíván. Siettünk vissza. De a vasutasság addig mást gondolt. Csak a mozdonyunk távozott és szerelvényünk ott maradt. Öt napig rostokoltunk Tullnerbachban. Húsvét vasárnapjára (április 1.) virradó, első éjszakánk nyugodtan telt el. Valamennyit aludtunk is a túlzsúfolt vonaton. De korán reggel fél hatkor már a kis városkában járkáltunk. Valami reggelizőhelyet kerestünk, ahol meleg reggelit kaphatnánk. Hideg eleségünk volt bőven, hetekre is elégséges, csak a meleg étel hiányzott, amihez élelmiszerjegy hiányában nehezen juthattunk hozzá. E napokban csodaszép tavaszi időnk volt. Előbb még biztattak, hogy délelőtt 10 órára megjön a mozdony és indulunk tovább. De ahelyett csak Voralarm jött. Siettünk ki a falun túlra. AVoralarmot nagyriadó nem követte, és Margittal visszatértünk a faluba egy Café-Restaurantba ebédelni. Élelmiszerjegy hiányában csak levest kaphattunk volna. Ez is jobb volt a semminél. De a közös asztalunknál ülő egyik német katona önként fölajánlott részünkre két darab „Stammgericht"-jegyet. Én cigarettával viszonoztam az ő előzékeny udvariasságát, mire ő még tésztajegyekkel is ellátott minket. Ily módon húsvét ünnepén igen jó ebédhez jutottunk. Kaptunk jó rántott levest, burgonyagulyást kenyérrel és egy-egy tortaszeletet tejsodóval. 293