Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
VI. JÖN A TATAR ahol éppen légvédelmi szolgálatot teljesített. Ott ismerkedtünk össze a föld alatt. Nagyon szívesen fogadott. О is tudott a mi létezésünkről, de még soha sem találkozott senkivel sem a mi nemzetségünk tagjai közül. Hosszasan elbeszélgettünk. О ekkor 43 éves volt (tehát 1901-ben született). Apja, Lajos, evangélikus lelkész, 1942-ben halt meg 75 éves korában. Rimaszombaton laktak. Ott élt nagyapja is (János), aki 1824-ben született, s iparos és 48-as honvéd volt. Szépapját is alighanem szintén Jánosnak hívták. Nagyapjáról tudja, hogy megvoltak a nemesség igazoló írásai, de nem lévén rá szüksége, elégette azokat. Származásukról egyebet nem tud és soha sem kutatta azt. Említettem neki, hogy valamikor a 80-as években egy Viczián Lajos nevű szupplikáns 366 diák járt nálunk Szelén. Azt mondta, hogy az bizonyára az ő apja volt, mert apja említette, hogy járt ottan. A közölt adatok arra mutatnak, hogy Wiczián Dezső a gömöri Vicziánok közül való, kiknek őse 1693ban kapott armálist. Dezsőnek három testvére van: Lajos, aki szintén evangélikus lelkész; Jenő, királyi járásbíró Losoncon, hol apjuk is élt nyugdíjba menetele után és hajadon nővére, Lenke. A testvérek közt Dezső a legöregebb. November 30-án Pista fiunk írt ismét Budapestről. A körülményekhez képest tűrhető helyzetben vannak. Szelére vonatkozóan azt írta, hogy az orosz megszállást négyórás pergőtűz előzte meg, amely főleg a Tápió mentén okozott nagy károkat. A katolikus templom is megrongálódott, s a szelei káplán ott lelte halálát. A december 1-én érkezett hivatalos hírek szerint az orosz kommunisták már a Dunán túl is tért nyertek. Pécset elfoglalták. A fővárost nyugatról is készülnek körülzárni. December 2-án váratlanul Albert érkezett hozzánk Sopronba. Kitelepített más belügyminiszteri tisztviselőkkel együtt Szombathelyre igyekeztek, de vonatuk hogy-hogynem Sopron felé hozta őket. Tehát bejött hozzánk. Nemsokára Tamás is odajött, s az ő autóján mindnyájan, a kislányok is, kimentünk Fertőrákosra. Iliéknél töltöttük a napot. Albert este Górba utazott, mi pedig Margittal éjjelre visszavonultunk saját lakásunkba. December 3-án Tóni is kijött Sopronból a mi falunkba, ezúttal először. Együtt volt a család. Másnap (hétfőn) reggel tértünk vissza Sopronba. A harctéri helyzet folyton romlik. Az orosz kommunista hadak már a Balatonnál vannak. A magyar hivatalos körök mégis úgy beszélnek, mintha semmi baj sem volna. De azért egyre több miniszter teszi át székhelyét Sopronba. A Királyi Kúria is ide költözött. Itt alakul ki az új főváros, és fokozatosan itt szorul ki az országból. Itt (Sopronban) eddig még nem volt bombázás, de a kormány idejövetelével ez is várható. 3 °° adománygyűjtő 273
