Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM December 5-én. Az ideges nyugtalanság fokozódik. Sopron is veszélybe juthat. Tamás és Mátyás ma átmentek a német határon körülnézni, hogy szükség esetén lehet-e oda továbbvonulnunk. December 6. a Civitas Fidelissima rémnapja volt. 3

/t 10 órakor légi veszély előzetes jelzése nélkül egyszerre nagyriadót fújtak. A soproniak már nagyon megszokták a gyakori riadókat s a fejük fölött átvonuló repülőket. Tehát ezúttal sem ijedtek meg. Mi is Margittal nyugodtan ültünk Deák téri szobánkban. Belemélyedtem az írásba. Már el is felejtettem, hogy riadó van, mikor 3

/4 11-kor fölhangzott az első tompa dörrenés. Hirtelen összenéztünk. A következő pillanatban már sűrűn dörögtek a bombák. Ablakaink betörtek, az ajtók a légnyomástól kipattantak. Hideg léghuzam süvített át az egész lakáson. Arra sem volt időm, hogy felöltőt és kalapot vegyek magamra. Anélkül rohantunk ki földszinti szobánkból az előszobába. A háziak (Hauptmanék) ugyanazt tették. „Hamar a pincébe", kiáltott Hauptman őrnagy, akinek feje az üvegszilánkoktól hirtelen vérbe borult. Felesége gyorsan ruhákkal csavarta be férje erősen vérző fejét. Ekkor már mindenütt üvegdarabok és vakolat csikorgott lábaink alatt. Vigyázni kellett, hogy el ne csússzunk azokon a rohanásban. Az egyemeletes ház többi lakói is mind a pincében termettek. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenség (amerikaiak) hatalmas bombaszőnyeget terített a mi lakónegyedünkre, ami a vasúti pályaudvarhoz közel, azzal párhuzamosan terül el. Csoda, hogy ebben a pokoli helyzetben több sebesülés nem történt. Alig helyezkedtünk el a pincében, az első bombahullám máris lezajlott. A szünet alatt Margittal fölmentünk szobánkba jobban nekiöltözködni a hideg időnek. Mások az utcára is kitekintettek, és hírül hozták, hogy az egész Deák téri házsor rettenetesen megrongálódott, a tőlünk harmadik ház (egy kétemeletes sarokház) telitalálattól összeomlott, és háztüzek is láthatók. De siettünk vissza a pincébe, mert még további két bombahullám következett. A bombázás további folyamán a borzalmas robbanások között egy mindegyiknél borzalmasabb volt. De a pincének falai jól védtek minket, és ott senki sem sebesült meg. Közel két óra hosszat tartott a légitámadás. Ekkor jött a hír, hogy a Várkerületben, vagyis Sopron főutcáján is nagy károk vannak. S ekkor tudtuk meg, hogy a mi lakóházunk udvarán is lecsapott egy bomba. Ezt mindjárt megtekintettük. A mi pincénktől, ahol tartózkodtunk, alig 15-20 lépésre hatalmas bombatölcsér támadt. Ehhez a bombatölcsérhez a mi lakóházunknál is közelebb esett a Csengery utca egyik háza, amely félig összeomlott. A Deák térre kilépve borzalmas látvány tárult szemünk elé. Az összes házak ablakai mind kitörve, a tetőcserepek letarolva, sok ház (két- és háromemeletesek is) leomolva avagy lángokban, ezek között a Győr-Sopron-vasút hatalmas palotája is. 274