Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VI. JÖN A TATÁR Lábfájásom pár napon belül végre kezdett javulni. Némelykor, ha kissé megjáródott, kiállt a fájás. Tehát már a városba is bemehettünk megtekinteni a patinás várost. De amily élvezettel szemléltük Sopron műemlékeit, éppoly kietlen látvány volt a temérdek bútorszállító katonai fogat, melyeken katonatisztek bútorait és egyéb holmiját mentették keletről nyugat felé. Szeptember 26-án este Tamással együtt váratlanul megjelent Tóni fiunk is. Budapestről jöttek. Tamás mindjárt ment tovább Fertőrákosra, de Tóni a mi hotelunkban szállt meg. Másnap folytatta útját Kőszegre, hol felesége tartózkodott. A harctérről rossz hírek érkeztek. Makó és Földeák elesett. Nagyváradon utcai harcok folytak. Szeptember 29-én első ízben voltunk Fertőrákoson. A Pannóniában ebédeltünk, s ebéd után autóbuszon mentünk Kőhidáig, hol a híres állami fogház van, telve letartóztatott politikusokkal. Onnét még két kilométernyire van Fertőrákos. Ezt az utat gyalog kellett megtennünk. Lábam ismét kezdett kellemetlenkedni, de a kissé emelkedős úton mégis csak följutottunk Fertőrákosra. Ott sokáig mászkáltunk a faluban, míg ráakadtunk a falu innenső szélén Iliék lakására. Ezért nem is sok időt tölthettünk náluk, mert az autóbusz korán indult vissza Kőhidáról. Október 1-én Zsuzsikát és Esztikét egész napra kivettük a zárdából. Délután Ili is bejött Fertőrákosról. Egész nap családi körben voltunk, ami így nagyon kellemes lett volna, ha nem volnánk tele aggodalommal. Október 5-én Tamás és Ili ismét bejöttek hozzánk a városba. Rossz híreket hoztak. A harctéri helyzet igen súlyos s a belpolitika zavaros. A kalandor nyilasok német támogatással fészkelődnek. A következő nap mi mentünk ki Fertőrákosra. Nagy felfordulásban volt a falu. A menekülők tömege lepte el. Háromezer Temesvár-környéki svábot akartak ide beszállásolni. 750-en már meg is érkeztek. Német katonai teherautókon hozták őket. Egyelőre a nyílt utcákon a szabad ég alatt táboroztak. A helybeli svábok nagyon meg voltak ijedve fajtestvéreik inváziójától, s a község magyar jegyzőjének is főtt a feje tőle. Ennek hatása alatt sikerült Iliék lakásának közvetlen közelében magunknak egy jó szobát kibérelni. Ezt a tulajdonos addig nem akarta bérbe adni, de a menekülők nagy inváziójának láttára mégis jobbnak látta a szobát nekünk jó pénzért átengedni, semmint hogy esetleg népes és nem fizető jövevény családot kvártélyozzanak be oda. Másnap (október 7-én) ismét készültünk Fertőrákosra Tamással megbeszélni, hogy most már én is mennék vele Budapestre és Szelére. Evégből délelőtt bementünk a városba. A Pannóniában ebédeltünk, hogy ebéd után mindjárt közel érjük a kőhidai autóbuszt. De ebéd közben légiriadót fújtak. Három óra hosszat rostokoltunk az óvóhelyen. Ezzel ki265