Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Budapestről a rádió rossz híreket közölt. Szeptember 14-én (1944) ugyan még azt jelentette, hogy csapataink a szeged-nagyváradi vonalról megindultak Erdély román impérium alatt maradt területére, és Aradot megszállták. De pár nap múlva már kedvezőtlen hírek jöttek. A kezdett akció csakhamar megakadt, sot a Székelyföld nagy részét is ki kellett üríteni. A nemzeti katasztrófa közeledtén kívül súlyosbította helyzetünket, hogy engem hirtelen súlyos neuralgikus derék- és lábfájás lepett meg. Járni alig tudtam. Az Erzsébet szanatóriumban ugyan nyomban ápolás alá vettek. De Tamás már másnap este azzal jött, hogy most gépkocsiján Sopronba és onnét Budapestre készül, és minket is magával vihetne. Ez az úti programm nekünk nagyon kapóra jött. Kapóra jött a gépkocsin utazás lehetősége, mert vasúton járni már nagyon veszedelmes és bizonytalan volt. És Sopronba is készültünk, hogy ott mi is biztosítsunk magunknak lakást, amit Tamás a Grúber-szállóban már nézett is részünkre. Budapestre és Szelére is készültünk. Schmidt igazgató főorvos

361 biztosított, hogy neuralgikus fájásom magától is megszűnhetik. Tehát szeptember 19-én kora délután megindultunk gépkocsin Sopron felé. Veszprémen át hosszú utazás után, estefelé értünk Sopronba. A városon áthaladva jutottunk a Lövér villanegyedbe, hol a Grúber-szálloda is van. Derékés lábfájáson az utazás alatt szünetelt, de annál kínosabban jelentkezett, mikor kimozdultam a kocsiból. Alig tudtam fölmenni a lépcsőn az emeletre. Elég jó szobát kaptunk, melynek ablakából festői szép kilátás nyílt a völgyben fekvő Sopron városára. Tamás gépkocsiján mindjárt továbbment családjához Fertőrákosra. Mi pedig Margittal elhelyezkedtünk új szállásunkon. Addig még soha sem voltunk Sopronban. Atgondoltam további tervünket. Soproni szállásunkat a hotelben megtartjuk, sőt biztonság kedvéért Margit egyelőre ott is marad. Én pedig harmadnap Tamással a gépkocsin hazamegyek Budapestre és Szelére, remélve, hogy lábfájásom addig csillapul. Szelén gazdasági és egyéb ügyeimet kellett volna rendbehoznom a várható ellenséges megszállás előtt, Budapesten pedig jelen akartam lenni a Sztójay-kormány helyére lépett Lakatos-kormány felsőházi bemutatkozásán, ami szeptember 2l-re volt kitűzve. Másnap (szeptember 20.) Tamás és Ili az apróbb gyerekekkel bejöttek hozzánk. Az egész napot együtt töltöttük. Ebéd előtt kiültünk a napra a szállodánkkal szemben fekvő, szép erdő szélén. A járás azonban nagyon nehezemre esett. Éreztem, hogy másnap képtelen leszek Pestre illetve Szelére utazni. Talán majd egy hét múlva, mikor Tamás ismét megy. Tehát Tamás ezúttal egyedül kelt útra. 361 Schmidt Ferenc (1881-1958) szívgyógyász, egyetemi magántanár, 1912 és 1952 között a füredi szanatórium igazgatója 264