Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Augusztus 15-én a harctéri helyzet ismét izgalmasra fordult. Az orosz kommunisták csendesebben vannak, de Franciaországot egyre jobban elárasztják a kommunisták angolszász szövetségesei. Hír szerint már DélFranciaországban is partra szálltak. Augusztus 18-án a cséplés a külső birtokon is vége felé jár. Már az aratórészt csépeljük. Bizony a június 30-i nagy jégverés erősen megrontotta a cséplési eredményt. Talán nem is baj. Ki tudja, kinek csépelünk? Hízósertéseinkbe is beleütött a járvány. Egymás után pusztul el valamennyi. A legnagyobb baj azonban a harctéri helyzet. Az angolszászok már Párizst fenyegetik. Nagy aggodalommal tekintünk a jövő felé. Igaz, hogy London is sokat szenved a rémes szárnyasbombáktól, s a németek azzal igyekeznek megnyugtatni az aggódókat, hogy az ellenség térnyerése csak átmeneti s annak oka, hogy a Hitler elleni merénylet előtt a tartalék-haderő kiképzése és fölvonultatása a szabotáló puccsisták kezében volt. De majd rendbe jönnek a dolgok. Augusztus 20-án (1944) jókor reggel a dohányjégkár-becslő jelentkezett nálunk. Kocsin kiküldtem a külső tanyára, ahol megbecsülte a kárt s aztán bejött az udvarba megírni a jegyzőkönyvet. Kint a teraszon helyezkedtünk el. Sokáig számolgatott, míg elkészült vele. Összesen és kereken 10 000 pengő jégkárban állapodtunk meg, amit azonban csak dohánybeadás idején fizetnek ki. Hol leszünk mi már akkor! De jóformán még el sem készült munkájával, mikor váratlanul Szelén is fölhangzott a légiriadó. Csakhamar ezután hallottuk az ellenséges bombázógépek fülsértő zakatolását. Számos hullámban jöttek éppen a fejünk fölött Pest irányából Szolnok felé, délről pedig északi irányba. Legalább kétszáz gépet számolhattunk össze, amelyek nagy magasságban fénylő sirályokként szelték a levegőt. Alig haladt el fejünk fölött az első hullám, Szolnok felől máris bombázás és légelhárítás heves csatazaja hallatszott. A rádió jelezte, hogy a Balaton felett gyülekezett mintegy ezer ellenséges repülőgép, amelyek jó része észak felé átrepülte a magyar légi teret, más része pedig főleg Szolnokot és Szegedet bombázta. Budapestet — úgy látszik — ma megkímélték. Szomorú Szent István napja. A szokásos ünnepi körmenet Budapesten elmaradt, sőt tervbe sem volt véve. Augusztus 26-án (1944). Csaknem mindennap légiriadó és folytonos zavarórepülés. A szörnyen dúló háború orgiákat ül. A magyar keleti határok sértetlenek s a németek addig erősen állták az orosz bolsevizmus nyári, nagy offenzíváját. Tegnapelőtt azonban híre jött, hogy Mihály román király a németek háta mögött fegyverszünetet kötött a szovjettel és az angolszászokkal. A román csapatok nagy része ma le is tette a fegyvert. Emiatt a németek a Prut és a Szeret alsó vidékéről kénytelenek visszavonulni. Franciaországban is rosszabbodik a helyzet. A németek ott is délen és nyugaton egyaránt visszavonulóban vannak. 261