Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VARMEGYE ELÉN körrel a vármegyei és a többi önkormányzati osztályok felett rendelkezik. Tehát Horváth Béla államtitkárnak, a minisztérium egyik legkiválóbb főtisztviselőjének a hatáskörét vette át. Ezenkívül ő lett a zsidóügyek kormánybiztosa, vagyis a zsidók deportálója is. Ilyen példa nélkül álló berendelés és szereposztás is csak az akkori fölfordult világban történhetett. A pestmegyei alispáni állást viszont betöltetlenül készültek hagyni. Március 30-án a közérdeklődés a belpolitikai izgalmak ellenére is kezdett ismét a harctéri események felé fordulni, mert az orosz kommunisták egyre jobban közeledtek a magyar határhoz. A németek már Csernovicot is föladták. Április 3-án részesült Budapest az előre rettegett első tűzkeresztségben. E napon reggel Albert fiammal együtt visszatértem Pestre. Kilenc órakor indultunk Szeléről gépkocsin. Cegléden Várady is fölszállt kocsinkra. Ferihegyen már túljutottunk, a gyárak közt haladtunk, mikor a járókelők közt élénk mozgást vettünk észre. Mindjárt sejtettük, hogy légiriadó van. Egy rendőr csakhamar meg is állította kocsinkat és felszólított, hogy álljunk félre valahová. Mi azonban kocsink „Légó" jelzésére hivatkozással siettünk tovább a gyárvárosnál biztosabb helyre. Fennakadás nélkül és a bombázás megkezdése előtt szerencsésen el is értünk pesti lakásunkra. Ott gyorsan kiszállva, egyenesen a pincébe vonultunk, ahol már együtt volt a ház népe. Nemsokára megkezdődött a légi bombázás és megszólaltak a légvédelmi ágyúk is. Igen heves harc fejlődött ki. A gyakori bombarobbanások megrázkódtatták házunk falait és a pince betonburkolata földrengésszerűén ingott lábunk alatt. Az ellenséges légi bombázók három hullámban vonultak el Budapest déli része fölött, közvetlen közelünkben. Csepel felől nagy tüzek és füstfelhők látszottak. Miként utóbb megtudtuk, főleg a Fantó olajfinomító gyár égett. A bombázók nyugatról kelet felé a Lágymányos, Pestszenterzsébet, külső Ferencváros, Mária Valéria-telep, Ferihegyi repülőtér fölött haladtak közvetlen közelünkben, és éppen azon az úton hullottak leginkább a bombák, amelyen alig valamivel előbb gépkocsin végigszáguldottunk. Negyedórai késés katasztrofális lehetett volna ránk nézve. A riadó lefúvása után a megyeházára mentem. Útközben az Üllői út külső végén is láttunk bombáktól súlyosan megrongált házakat. Este három fiammal együtt vacsoráztunk pesti lakásunkon. Vacsora után a rádió híreit akartam meghallgatni. De a rádió hírleadás helyett, mint mondani szokták, „légózott", vagyis a légi veszélyt jelezte, végül pedig a riadót jelentette. A ház egész népe levonult ismét a pincébe. Nyolcan voltunk. Jó ideje ott ültünk már csatazaj nélkül. Már-már azt hittük, hogy csak egyszerű berepülés volt, mikor hirtelen bömbölni kezdtek a légvédelmi ágyúk. Heves 249