Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM ban még óvóhelyre menekülni is alig tudhatott volna. Pista fiam egész csa­ládját már két nappal előbb vittem ki Boldogkátára. Március 24-én reggel Szeléről visszatértem Budapestre. A délelőttöt hi­vatalomban töltöttem. Fölmentésem késik. Pedig fokozott mértékben vá­rom, mert Endre László kezd kibírhatatlanná lenni. Még meg sem kapta a hatalmat és máris izzik benne a hatalmaskodás vágya. Már felettem is ha­talmaskodni akar, aki pedig lemondott állapotban is még mindég hivatali feljebbvalója vagyok. Sofőröm jelentette, hogy az alispán rendelete értelmében neki nem sza­bad többé engem kiszolgálnia és a gépkocsi sem áll többé rendelkezésemre. Ezt az alispán sofőrjétől hallotta, de nekem nem akarta elhinni, és megkér­dezte az alispán titkárától, aki megerősítette azt. Azonnal hívattam az alispáni titkárt, s mikor ez előttem is megerősítet­te a hír valóságát, azt üzentem vele az alispánnak, hogy amíg állásomtól föl nem vagyok mentve, addig itt a mellém beosztott segédszemélyzettel, az al­tisztekkel is, én rendelkezem, nem ő. A gépkocsihoz pedig neki azután sem lesz semmi köze, mert az összes üzemanyaggal együtt magántulajdon. Azt is üzentem neki, hogy vigyázzon, mert tisztviselői lázadást nem tűrök, és azt, ha kell, le fogom törni. Nem tudtam ugyan, hogy ha az alispán folytatná a nyílt szembehelyez­kedést velem, törvényes felsőbbségével szemben, miként szerezhetnék ér­vényt a törvényes jogrendnek ebben a fölfordult világban, mikor az ország­ban megszűnt minden tekintély és főleg a belügyminisztériumban abszolút fejetlenség kapott lábra. De ismertem már jól Endre Lászlót és tudtam, hogy vele szemben csak a legerélyesebb föllépés használ. Titkára hamarosan jött is vissza és jelentette, hogy az alispán visszavonta korábbi intézkedését. Én azonban közben már jónak láttam az esetet közölni a kabinetiroda fő­nökével, Ambrózy Gyulával, 346 kérve, hogy jelentse Endre László hatalmi tob­zódását a kormányzónak. Tudtam ugyan, hogy a kormányzónak régóta meg­van a kellő véleménye Endre Lászlóról, de ezúton kívántam figyelmét újból fölhívni reá, mielőtt belügyi államtitkárrá kinevezi, amely állásában igen nagy bajokat okozhat. Ambrózy ajánlatára közöltem az esetet a belügyminisztéri­um elnöki osztályfőnökével is, aki Jaross miniszternek tett róla jelentést. Délután visszatértem Szelére, ahol összejött a család és a rokonság. Ter­mészetesen ott is mindenki a nagy bel- és külpolitikai változásról beszélt, ami egyelőre még a harctéri eseményeket is háttérbe szorította. Március 27-én reggel ismét Pestre utaztam. A belügyminisztériumból értesültem, hogy Endre alispánt szolgálattételre berendelték a belügymi­nisztériumba, és ott csoportfőnöki minőségben, vagyis államtitkári hatás­346 Ambrózy Gyula (1884-1954) nemzetközi jogász, államtitkár, a kormányzói kabinetiroda főnöke 248

Next

/
Oldalképek
Tartalom