Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM volt képviselőjelölt, és akkor igen helytelen elveket hangoztatott. Shvoy később viszonozta látogatásomat, és vele is mindig teljes egyetértésben működtünk s utolsó szívélyes levélváltásunk is ennek megállapítása volt. Szívélyes baráti viszonyban voltam Gerinczy Pál jászói préposttal 323 is, akit a felsőházból ismertem. A Felvidék elveszte után a jászói prépostság Gödöllőre költözött és ugyanoda telepítették át a premontrei rend kassai főgimnáziumát is. Gerinczy prépost a Felvidék s azzal együtt Jászó visszacsatolása után is sok időt töltött Gödöllőn, s egy alkalommal (1942. május 15.) vacsorára hívott meg a gödöllői klastromba. Kívülem Endre alispán, a gödöllői főszolgabíró és Jegg 324 budafoki polgármester is hivatalosak voltak. Jelen volt Roszlavszky gödöllői perjel 325 és a gödöllői premontrei gimnázium egész tanári kara. A fehér asztalnál a prépost rövid pohárköszöntővel üdvözölt minket, mire én hasonló meleg szavakkal válaszoltam. Vacsora alatt és utána a társalgóteremben a préposttal négyszemközt igen sokat beszélgettünk. Ezúttal ismertem meg az ő kiváló egyéniségét. Föltűnt nekem az ő éles és tiszta látása minden közérdekű kérdésben és általában a józan magyar politika mikénti felfogásában. Szavaiból arra következtettem, hogy igen magas helyeken is kellően értékelik az ő kiváló képességeit s az ő személye nagyon hasznos összekötő kapocs a magyar kormány és a Vatikán között is. Nagyon kellemes esténk volt ez Gödöllőn. A rend tagjai mind igen kedves emberek voltak. Egy idősebb tanár nagy szeretettel beszélt szegény Jancsiról (Kálmán öcsém korán elhalt szolgabíró fiáról), aki neki Kassán nagyon kedves tanítványa volt még az első világháború idején, és akit — miként mondta — mindég mosolygós arca miatt mindenki nagyon szeretett. Egy másik tanár a mi szelei plébánosunknak, Balyi Jánosnak a testvére, s ebben a közös tápiószelei vonatkozásban örültünk egymásnak. A prépost meghívott jászói rezidenciájára is, ahol most már sok időt szokott tölteni. 1943. december 1-én vármegyénket képviseltem a gödöllői klastromban, mikor Takács Menyhért 326 néhai jászói prépost hamvait, akit a megszállás idején ideiglenesen temettek el Gödöllőn, hazaszállították Jászóra. Gerinczy prépost is többször fölkeresett engem, és olyankor meghánytuk-vetettük vele a közös érdekű közügyeket is. Nagyon megértette az én nehéz helyzetemet a vármegyénél. Egy alkalommal (1944. január 31.) hivatalomban sokat beszélgettünk erről, és ő teljes megértését és együttérzését 323 Gerinczy Pál (1906-1965) teológus. 1932-ben szentelték pappá, 1937-től gödöllői perjel, 1939től jászóvári prépost. 324 j C gg G<s za (szül.: 1896) polgármesterhelyettes, főjegyző 325 Vélhetően Raszlaviczy Iván, aki azonban nem volt perjel, hanem a gimnázium történelemföldrajz szakos tanára 326 Takács Menyhért (1861-1933) 1900-tól jászói prépost 234
