Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Hosszú, nagy ebéd volt. Három órakor került asztalbontásra a sor. Ekkor elbúcsúztunk házigazdáinktól s más előkelőségektol. Fél négykor indul­tunk Kalocsáról és fél hatkor értünk Budapestre. Harmadik kalocsai utam 1943. július 12-én ment végbe az új érsek, Grősz József 518 beiktatása alkalmával. Tápiószeléről indultam gépkocsin. Cegléden fölvettem a kocsira ott vikendezett titkáromat és egy odarendelt parádés mennyei hajdút. Nagykőrösön, Kecskeméten és Solton át 10 órakor értünk Kalocsára, egyenesen az érseki palotába. Ott a kapuban már vártak a polgármester és a főszolgabíró. A segédpapok pedig bekalauzoltak minket a gyülekezőtermekbe. De csakhamar átmentünk a székesegyházba, ahol 2Vi óra hosszat tartott az ünnepélyes beiktatás. Utána ünnepélyes menetben tértünk vissza az érseki palotába. A főegyházmegyéhez tartozó összes tör­vényhatóságok közös küldöttségét főispán társaim fölkérésére én vezettem. Kívülem még négy más főispán volt jelen. Az új érsekről (volt szombathelyi megyés püspök) a szombathelyiek nagy elragadtatással beszéltek, mint nagyon kellemes, jó emberről. Azért üdvözlő­beszédembe beleszőttem, hogy nemes jószívének híre megelőzte jövetelét és főegyházmegyéjének egész népét őszinte öröm tölti el megérkezésekor. A fogadások után hideg büfét szervíroztak. Azután Szabóky Jenő kalo­csai pártelnökünkhöz voltunk meghíva feketekávéra. Oda jöttek a polgár­mester, a főszolgabíró és számosan mások párthíveink közül. Az egybe­gyűltek informáltak engem pártunk jelenlegi helyzetéről. Részemről arra biztattam őket, hogy ne kortesszellem vezessen minket. A mai vészterhes időkben minden pártszempont túlhaladott álláspont. Ezért pártunk kere­tében az egész józan magyarságot igyekezzünk megszervezni nemzetünk történelmi hivatásának alapján. S e szervezésnél a társadalom minden ré­tegének jellembeli elitjére igyekezzünk támaszkodni, mert csak ez biztosít­hatja nemzetünk fennmaradását és föllendülését. Estefelé értem haza Bu­dapestre. Grősz érsek később viszonozta látogatásomat. Hosszasan elbeszélget­tünk vele. Valóban nagyon rokonszenves, közvetlen modorú ember. Hanauer István 319 váci püspököt tápiószelei egyházlátogatásai alkalmá­ból már előbb is ismertem. Mint főispán látogatóba készültem hozzá, de be­tegeskedett és hamarosan meg is halt. így csak a temetésére jutottam el. A váci főpapokkal sűrű érintkezésem volt a megyeházán, valamint Vá­con az ő otthonukban. Főleg Kolossváry Mihály nagypréposttal voltam szí­vélyes, baráti viszonyban. De legteljesebb megértésben működtünk együtt 318 Grősz József (1887-1961) 1913-től a győri püspökök mellett dolgozik, 1939-től szombathelyi püspök, 1951 és 1955 között börtönben volt 319 Hanauer István (1869-1942) 1919-től váci püspök 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom