Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM ispán már jó részben kiölt belőlük. Hirdettem is nyíltan, hogy gerincet és fegyelmet kívánok a vármegye tisztviselőitől és magyar önérzetet. De ők lestek alispánjuk szeme rebbenését, és dehogy is mertek volna pályázni, ha erre tőle engedélyt nem kapnak, és természetesen nyomban visszaléptek, ha erre kaptak tőle utasítást. A vármegye választotta alispán ezzel teljesen illuzórikussá tette a vármegye tisztviselőválasztási jogát, mert az önkormányzatot mindég befejezett tények elé állította. Az adott esetben is arra törekedett. A községi jegyzőkkel szemben követett erőszakos rendszerének már előbb sikerült gátat vetnem. Tovább kellett folytatnom a munkát a vármegyei önkormányzat helyreállítására. Május 5-re (1942) összehívtam а МЕР központi palotájába a Megyebizottsági Tagcsoport választmányát és mindjárt azutánra a csoport teljes ülését is. Az alispánék Pálházy másodfőjegyzőt szemelték ki a budakörnyéki főszolgabírói állásra. A Megyebizottsági Tagcsoport választmányi ülésén azonban ezzel szemben az a vélemény alakult ki, hogy méltányosabb volna oda a szintén pályázó Gyenes

278 kiskőrösi főszolgabírót áthelyezni, aki középiskolás gyermekeit falun nem tudja iskoláztatni és akinek törvényes elsőbbségi joga is van, mert tűzharcos volt, míg ugyanezek a körülmények a többi pályázónál nem állnak fenn. Pálházynak pedig még külszolgálata sincs, ami pedig főszolgabírónál főleg háború és mozgósítás idején nagyon fontos előföltétel. A választmány tehát azt javasolta, hogy a párt Gyenesre szavazzon. A választmány ülése után ennek tagjai is átvonultak а МЕР dísztermébe, ahol a Megyebizottsági Tagcsoport teljes ülést tartott. Ott az elnöki székből ezúttal is méltattam a valódi önkormányzat helyes rendszerét, és rámutattam annak nevetséges voltára, hogy a közgyűlés választotta tisztviselők klikkbe összeállva dirigálják a bizottsági tagokat és minden fontosabb kérdésnél, úgy a tisztviselőválasztásoknál is, bevégzett tények elé állítják azokat. Példaként hoztam föl és ismertettem a székesfőváros valóban nagyszerűen működő önkormányzatát, illetve annak mikénti érvényesülését. „Ugyanazt a vármegye is megteheti, — mondtam — mert a törvény a vármegye részére is hasonló jogokat biztosít. Ezt szeretném én Pestmegyében meghonosítani, mert ez illenék az ország első vármegyéjéhez is." Ez az elgondolásom és a vázolt rendszer a csoport teljes ülésében köztetszésre talált. Elfogadták a választmánynak a tisztviselőjelöltekre vonatkozó javaslatát is, azt párthatározattal a szavazásnál minden párttagra nézve kötelezővé tették, és kimondták, hogy erről minden párttagot, sőt a párton kívül álló bizottsági tagokat is értesíteni fogják. 278 Gyenes István (1897-1972) közigazgatási szakember, több helyütt főszolgabíró, 1945 után Pest megye nemzeti parasztpárti alispánja. 1956-os tevékenységéért elítélték. Maiéter Pál apósa. 202