Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Harmadnapra ezután saját hivatalomba értekezletre hívtam meg a pártonkívüli tekintélyesebb bizottsági tagokat. Előttük is ismertettem a vármegyei önkormányzat talpraállítására vonatkozó elgondolásomat és rendszeremet, valamint a Bizottsági Tagcsoport tisztviselőjelölő megállapodását. A pártonkívülii bizottsági tagok is igen lelkesen fogadták bejelentéseimet és a legmelegebben biztosítottak vázolt politikám támogatásáról. Május 12-én (1942) a vármegyei közgyűlés előtt a Megyebizottsági Tagcsoport még egyszer ülésezett nálam (hivatalomban). Az utolsó pillanatban is lelkesítettem és kitartásra buzdítottam a tagokat. Aztán rendkívüli kisgyűlés volt, majd megnyitottam a vármegyei közgyűlést. A közgyűlésen a szokásos elnöki bejelentések után megalakítottuk a kijelölő választmányt, amelybe a törvény értelmében három tagot az alispán javaslatára a közgyűlés választ és hármat a főispán nevez ki. Ezután a fölfüggesztettem a közgyűlést, és a kijelölő választmánnyal visszavonultunk a főispáni hivatalba a jelölés megejtése végett. Az alispán is velünk jött, bár ő nem [volt] tagja a jelölő választmánynak. A budakörnyéki főszolgabírói állásra való jelölésnél hosszú vita volt. Én tettem megindokolt javaslatot, amely úgy szólt, hogy az öt pályázó közül jelöljük azt a négyet, akinek van külszolgálata, de hagyjuk ki a jelölésből Pálházyt, aki sohasem szolgált járásban. A sorrendre nézve is részletesen megokolt javaslatot tettem. A vitában csakhamar kitűnt, hogy elnöki döntésre lesz szükség, és én saját javaslatom mellett döntöttem. Az alispán a kijelölő választmány üléséről előre sietett megvinni a hírt híveinek a kijelölés eredményéről. Mire én a közgyűlési terembe léptem és újból megnyitottam a közgyűlést, a közgyűlési terem hátsó részében elhelyezkedett alispáni tisztviselőklikk már mindent tudott és zajosan tüntetett. Erélyes föllépésemmel azonban rögtön rendet csináltam. A megszeppent tüntetők hirtelen elcsendesedtek, ezzel is elárulva, hogy nem bizottsági tagok, hanem hívatlan csoport tüntetett. Erélyes föllépésem a komoly bizottsági tagok között igen jó benyomást tett. Ezután kihirdettem a jelölés eredményét, mindenekelőtt a budakörnyéki főbírói állásra. Jeleztem, hogy bár a törvény értelmében a kijelölő választmány nem köteles határozatát indokolni, de ezúttal mégis indíttatva érezte magát, hogy azt megindokolja. Ezután fölolvastam az indokolást, ami úgy szólt, hogy a főszolgabírói állásra az öt pályázó közül négyet jelöltünk, valamennyit, akinek külszolgálata van. A külszolgálat teljes hiányát ezúttal gátló oknak kellett vennünk, mert háború idején a mozgósítás helyes lebonyolítása döntő jelentőségű lehet, s azt főként a főszolgabírák végzik. Tehát a járási szolgálatban teljesen gyakorlatban tisztviselőt háború idején főszolgabíróvá választani igen kockázatos volna. - A jelölés sorrendjét illetőleg első helyen kellett jelölnünk 203