Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Másnap, vásárnap Cegléden és Nagykőrösön szerveztem a pártot, de hétfon (március 9-én) már ismét hivatalomban dolgoztam. Hívattam az alispánt és kérdőre vontam a békásmegyeri másodjegyző presszionálása miatt. Az alispán tagadta. Figyelmeztettem, hogy Böhm az ellenkezőt vallotta. „Böhm mellett szól az is, hogy két napig gyúrtátok. És ha önként vonta vissza pályázatát, akkor azt miért te vetted át tőle. Akkor őt beadványával a főszolgabíróhoz kellett volna utasítanod. A vak is látja, hogy mi történt." Az alispánnal közöltem, hogy Böhm tegnap már jelentkezett a főszolgabírónál és visszavonó nyilatkozatát érvénytelennek jelentette ki. Az alispán azonban továbbra is vitatta, hogy Böhm már nem tekinthető pályázónak. Erre kijelentettem neki, hogy azonnal beszélek a főszolgabíróval, és ha ő is visszavontnak tekinti Böhm pályázati kérelmét, akkor én utasítani fogom a főszolgabírót, hogy a jegyzőválasztást halassza el, mert én a választás tisztaságát meghamisítva látom, és ezért vizsgálatot rendelek el. Ha pedig a főbíró mégis megtartaná a választást, akkor én őt azonnal föl fogom függeszteni az állásától. Az alispán erre haraggal távozott. Én pedig telefonon beszéltem a főszolgabíróval, aki Böhm pályázatát rendben levőnek találta. Közölte, hogy öt pályázati kérvény érkezett, köztük dr. Solymosy, a volt helyettes jegyzőé is, és ő mind az ötöt jelölni fogja. Ezt én helyeseltem, mert így a község szabad választási joga és minden pályázó jogos érdeke biztosítva van. Este telefonon kaptam az értesítést, hogy a békásmegyeri jegyzőválasztás rendben folyt le. Vezetőjegyzővé Bőhmöt választották meg 31 szavazattal Solymosy 9 szavazatával szemben, és nagy az öröm a községben. 1942. március 10-én a Bárdossy-kormányt Kállay Miklós kormánya váltotta föl. Keresztes-Fischer Ferenc s az összes többi miniszterek állásukban maradtak. Én is megmaradtam főispáni állásomban. Kállay miniszterelnök április 8-án fogadott. Érdeklődött a pestmegyei állapotok iránt és helyeselte eddigi politikámat. Továbbra is erélyt kívánt tőlem Endre alispánnal szemben. Tehát mint főispán folytattam megkezdett akciómat. A tavaszi (május 12.) vármegyei közgyűlésen a budakörnyéki főszolgabírói s az ennek betöltésével esetleg megüresedő egyéb állások betöltése volt esedékes. Az érdekelt tisztviselők egyenként járultak hozzám „engedélyért", hogy pályázhassanak, mire tőlem azt a választ kapták, hogy erre nem kell senkitől sem engedélyt kérniök, mert ez törvényes joguk. De hát megyénkben már évek óta ilyen szervilis szokás kapott lábra. Vármegyénk akkori tisztviselői — nem úgy, mit hajdan — többnyire nem saját vármegyénk fiai voltak, hanem legtöbbjük testben és lélekben idegenek attól. Egy kis gerincet szerettem volna beléjük nevelni, amit Endre László al201