Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM ján túliévén, egyelőre még nem éreznek, de majd meg fognak érezni. A képvi­selőtestület mindkét egyezséget nagy mohón, változatlanul megszavazta. A kisvasút segélyezését a vármegye jóváhagyta. De a villanyszerződéstől megtagadta a jóváhagyást, éspedig lényegileg ugyanazokból az okokból, mint amiket én kifogásoltam és le akartam alkudni. Erre jött a csattanó. Az rt. jelentkezett, hogy hajlandó a részemről s a vármegyétől kifogásolt föl­tételek elejtésével is a községgel tárgyalni. Ekkor már Benkó Gyula is azt javasolta, hogy engemet kérjenek föl, hogy én tárgyaljak Bornemiszával, mert íme kitűnt, hogy nekem volt iga­zam. A tárgyalást meg is kezdtük, de közben beállt a gazdasági válság és az rt. nem volt többé abban a helyzetben, hogy bármit is kezdhessen. Tápiószele község elektrifikálása így a helytelen kezdés és egyesek mo­hósága miatt több mint egyévtizedes halasztást szenvedett. A gazdasági krachot a község is megérezte. Az adók rosszul folytak be, s ezért a községi tisztviselők sem kaphatták pontosan fizetésüket. Bitskey Il­lés főjegyző, aki legsóvárabb híve volt a kisvasútnak, engem kért, eszközöl­jem ki valahogyan, hogy a község megszabaduljon a kisvasúttói és az azzal szemben vállalt súlyos kötelezettségétől. Ez nehéz dolog volt, mert a közsé­get már magánjogi obligó terhelte, de véletlenül sikerült, s a mohó tervezők nagy örömére nem lett Szelén kisvasút. A választóimmal való érintkezést állandóan igyekeztem minél általánosab­bá és gyakorlatiasabbá tenni, és végül is az ún. Választókerületi Állandó Vá­lasztmány életbeléptetésével — azt hiszem — olyan intézményt sikerült élet­re keltenem, ami máshol is méltán érdemes lett volna az utánzásra. Ez a választmány minden hónap elején, rendszeresen előre megállapí­tott napon (minden hónap első keddjén) ülésezett Nagykátán. Tagjai vol­tak az egyes községi pártválasztmányok vezetői és kiküldöttei és azok, akik­kel a kerületi választmány saját magát kiegészítette. Ezenkívül bármelyik tag jogosult volt bármelyik választót oda magával vinni. S a választókkal kö­zölve lett, hogy akit a kerületi választmány működése érdekel, jelentkezése esetén abba állandó tagul szívesen fölvesszük. A kerületi választmány ülésein mint a kerület képviselője én elnököltem, s azokon mindig megjelentek a főszolgabíró (esetleg helyettese) és vala­mennyi községi vezető jegyző. Az ülés mindig azzal kezdődött, hogy a kerület képviselője összefüggő­en beszámolt a legújabb politikai helyzetről s a kül- és belpolitika újabb ese­ményeiről. Azzal szemben a választmányi tagok megtették esetleges észre­vételeiket, és tájékoztatták a kerület képviselőjét s a jelenlevő hatósági sze­mélyeket a közhangulatról és közkívánalmakról. A főszolgabíró és községi jegyzők megadták a válaszokat vagy cselekvés végett tudomásul vették a ki­167

Next

/
Oldalképek
Tartalom