Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM vánalmukat és kéréseket. Viszont ugyanakkor ok maguk is ezúton intéztek fölhívást vagy figyelmeztetést a közönséghez. Avagy a kerület képviselőjé­nek közbenjárását kérték a köz érdekében. Ez a rendszer, amely a politikát, közigazgatást és a közönséget egymás­sal szoros közelségbe hozta, nagyon jól bevált és nagyon alkalmasnak bizo­nyult egészséges közhangulat és megnyugvás kialakulására. Sajnos a destrukció ennek ellenére a nagykátai kerületbe is beférkőzött. Az én parlamenti és egyéb akcióim sok ellenséget szereztek nekem, s a bankok­rácia egyik legmozgékonyabb vezéregyénisége kivetette ellenem hálóját. Ez a bankvezér előbb valami közgazdasági vállalatot létesített, aminek élére sikerült neki megnyerni a nagykátai kerület egyik legillusztrisabb egyéniségét, s ugyanabba engem is fölkért igazgatósági tagság vállalására. Én ez elől kitértem, mert elvből sohasem vállaltam részvénytársasági vagy egyéb, nyereségre alapított vállalatban igazgatósági állást. Azt képviselői minőségemmel összeférhetetlennek tartottam. Ügy látszik, hogy ez az ajánlat az én lekötelezésemre irányult, mert a bankvezér nyomban az én kitérésem után, tehát nyilván lekötelezésem si­kertelensége miatt, takarékpénztárat alapított (saját pesti pénzintézeteinek fiókjaként) kimondottan azzal a céllal, hogy ennek a takarékpénztárnak a működtetésével engem képviselői állásomból kibuktasson. A szelei takarékpénztár elnökévé a Szelén lakó Virányi nyugalmazott al­tábornagyot, igazgatósági tagjaivá pedig (engem kivéve) csaknem az összes szelei urakat kinevezte. A szelei takarékpénztárat a saját vezetése alatt álló budapesti nagy bankból pénzzel bőven ellátta, jegybank-kamatláb plusz 2% kamat ellenében. S ezeket a pénzeket a szelei takarék rövid lejárattal, 2%-os kamatozással adta tovább. Szóval ez a bankvezérnek még üzletként is jó volt, s amellett nagyon sok embert hozott vele függő viszonyba. Az 1926/31. évi országgyűlés ötéves megbízatása 1931 novemberéig szó­lott, de már 1931 tavaszán a verebek is csiripelték, hogy a kormány megle­petésszerűen hamarosan idő előtt föloszlatja az országgyűlést és nyomban új választásokat rendel el. Ez még csak hír volt, a régi országgyűlés még ülé­sezett, és máris folynak a korteskedések a nagykátai választókerületben, ahol megindult a hadjárat ellenem, éppen saját falumban. Hamarosan jelöltjük is volt Magyary Péter tápiószentmártoni földbir­tokos személyében. 226 Én még az országgyűlésen végeztem törvényhozói munkámat, mikor kerületemben már javában osztogatták a nyomtatás­ban megjelent kortesverseket, amelyekben engem gyaláztak és Magyaryt éltették. 226 Magyary-Kossa Péter (1888-1989) jogász, agrármérnök, földbirtokos 168

Next

/
Oldalképek
Tartalom