Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM sa. Ugyancsak a községi elöljáróság és egyes urak kapva-kaptak azon az igen előnytelen elektrifikálási szerződésen, amelyet a Salgótarjáni [Kőszénbánya] Rt. a községnek fölajánlott. Én ezek egyikét sem helyeseltem. A kisvasút kérdésében az volt a véleményem, hogy annál személyszállításra sokkal alkalmasabb és olcsóbb volna az autóbuszforgalom, ami községi támogatásra sem szorulna. Mezőgazdasági célra pedig abszolúte nem volna alkalmas a kisvasút, mert ha a gazda egyszer kocsira rakta terményét, egyszerűbb neki azt egyenesen a szelei vasúti állomásra vinni és ott vagonírozni Pest felé, mint a keskenyvágányú kisvasúthoz szállítani, arra föltenni, azután a szelei nagy vasúti állomáson átvagonírozni. A község elektrifikálását pedig én is nagyon kívánatosnak mondtam, de a fölajánlott szerződést változatlanul elfogadhatatlannak tartottam elsősorban azért, mert az rt. szavatosságot kívánt a községtől, hogy az előfizetők évenként legalább 18 000 pengő árú áramot fogyasztanak, mégpedig aranyértékben. De elfogadhatatlannak tartottam a szerződésnek egyes fölényes, egyéb rendelkezéseit is. Viszont reméltem, hogy az rt. mindezeket, ha a község megköti magát, el fogja ejteni. Nagy ügyetlenség volt a községi elöljáróság részéről, hogy a villanyvilágítási szerződés képviselőtestületi tárgyalására oda hívta az rt. képviselőjét, Bornemisza Géza

224 későbbi kereskedelmi minisztert is. És még nagyobb ügyetlenség volt, hogy mikor az ellenfél képviselőjének a jelenlétében elmondtam, hogy miféle módosításokat tartanék szükségeseknek, egyes képviselőtestületi tagok, főleg Benkó Gyula,

225 közbeszóltak, hogy azt az rt. nem fogadhatja el. „Elfogadhatná, de persze hogy nem fogadja el, — feleltem rá - ha az ilyen közbeszólásokból azt látja, hogy ez a képviselőtestület bármi áron is hajlandó szerződni." Mindkét ügy tárgyalásánál élénken hangsúlyoztam, hogy gazdasági válság küszöbén állunk. Lehet, hogy nemsokára községi tisztviselőinket sem tudjuk fizetni, tehát nem pazarolhatjuk a közpénzeket, és főként aranyértékben nem vállalhatunk szavatosságot. Mikor ezzel szemben némelyek hangoztatták, hogy nem illő valutánk stabilitásában kételkedni, azt feleltem, hogy nem én kételkedem, hanem az rt., mert az köti ki az aranyértékben való fizetést. Vagy ha az rt. nem kételkedik, akkor miért köti ki. Ami pedig a közeledő gazdasági válságot illeti, hivatkoztam a világpiaci gabonabőségre és a búzaárak zuhanására, amit adófizetőink a búzaeladás évad224 Bornemisza Géza (1895-1983) gépészmérnök, később parlamenti képviselő és a Gömbös-kormány ipari és kereskedelmi minisztere 225 Vélhetően azonos Benkó Gyula (1857-1932) adófelügyelővel, helyettes államtitkárral. 166