Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM részletes tárgyalásnál be fogom bizonyítani, olyan temérdek módosítani való van, hogy azokat mind lehetetlen volna az ellenzék jelenlétében tárgyalni. Ez a beszéd a képviselők részéről nagy megértésre talált. A párt túlnyomó része helyeselte. Bethlen is mindvégig élénk figyelemmel hallgatta és végül is azt mondta rá, hogy szép-szép, amiket elmondtam, de azt nem mondtam meg, hogy miként lehetne a szóban levő kérdéseket jobban megoldani. Erre azt feleltem, hogy már is röstelltem ily hosszú időre igénybe venni a bizottság türelmét, de ha megengedik, a legnagyobb készséggel mondom el saját elgondolásaimat is. S ezután még teljes félóra hosszat beszéltem. Elmondtam, hogy a választott virilizmust teljesen mellőzném. A vármegyékben legalább egyelőre meghagynám a nyers virilizmust. Ellenben a városokban megszüntetnék mindenféle virilizmust. Az 1901 :XX. törvénycikkhez nem nyúlnék hozzá. Továbbá kihagynék a törvényjavaslatból minden olyan intézkedést, ami az önkormányzatot gyöngíti s a főispáni jogkört az önkormányzat rovására kiterjeszti. Ezeken kívül a részletekben is számos módosítást tennék. Bethlent ezek a kijelentések szemmel láthatóan megnyugtatták, és azt mondta, illetve indítványozta, hogy mielőtt a bizottság az én indítványom fölött szavaz, előbb tárgyalja le részletekben is a törvényjavaslatot és csak azután döntsön afölött is, hogy azt általánosságban elfogadja-e vagy nem. Örömmel csatlakoztam a miniszterelnöknek ehhez az indítványához. Ezzel az ülés az napra véget is ért anélkül, hogy bárki más fölszólalt volna. A részletekben való tárgyalás megkezdését másnapra halasztották. Bethlen jó kedvvel távozott. Ezt mutatta az is, hogy távozása előtt mindenkivel barátságosan kezet fogott. Sőt az ajtótól visszafordult, egyenesen hozzám jött, és még egyszer kezet szorítva velem azt mondta: „Kérlek, mi a végén egész jól meg fogjuk egymást érteni." A képviselők melegen üdvözöltek és sokan méltatták a tőlem elmondottakat. Némelyek (főleg a gazdák), akik egyébként szintén egyetértettek velem, úgy találták, hogy „érdekes" beszédem a vége felé kissé ellaposodott, mikor a közigazgatási eljárási szabályokat aprólékosan tárgyaltam. Viszont a jogász képviselők, főleg pedig Almásy László házelnök, a beszédnek éppen ezt a részét jogászi szempontból különösen érdekesnek és helyesnek találták. Másnap a részletes tárgyalás is nagy érdeklődés mellett kezdődött meg és nagyon sok napon át állandó érdeklődés mellett folyt tovább. Nemcsak a bizottság tagjai jelentek meg mindig teljes számban, hanem állandóan nagy hallgatóság gyűlt egybe a többi képviselők közül is. A vármegyék sorsa a magyar uraknak különben is mindig szívügye volt. De most az ad hoc bizottságban különösen élénk, fesztelen viták, szellemi tornák folytak, sokszor a humor fegyvereivel is, amik fokozták a tárgyalás érdekességét. Az ad hoc bizottságban sokan szóltak a tárgyhoz és ezért lassan haladt a tárgyalás. Különösen nekem volt minden egyes szakasznál számos észrevé156