Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ EN POLITIKÁM telem. Scitovszky nem térhetett ki az alapos észrevételek elöl és sűrű egymásutánban déferait azoknak. A törvényjavaslatban kő kövön nem maradt. Bethlen teljesen megbízott bennünk. És többet feléje se nézett a pártbizottsági tárgyalásoknak. De még be sem fejeztük teljesen a tárgyalásokat, mikor elérkezett a karácsonyi szünet. A szünet után tudtuk meg, hogy Scitovszky az ünnepek alatt visszavonta a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatát és ahelyett a temérdek észrevétel figyelembe vételével egészen újat dolgoztatott ki, és azt nyújtotta be a képviselőházhoz. Az új törvényjavaslat nagyon sokkal jobb volt már az eredetinél. De még mindig számos hiba maradt benne. A választott virilizmus megmaradt a vármegyékben, mert az Bethlen elgondolása volt s ahhoz Bethlen - Isten tudja, miért — görcsösen ragaszkodott. A közigazgatási eljárás szabályai jó részben továbbra is elrontva maradtak, de legalább áthozták az új törvénybe az 1901 :XX. törvénycikk életben maradt, a közigazgatásra vonatkozó rendelkezéseit is úgy, hogy ezeket az eljárási szabályokat nem kellett két külön helyen keresni. Az önkormányzatot céltalanul rontó rendelkezések kimaradtak az új szövegből. És számos egyéb rendelkezés is az észrevételeknek megfelelően el lett ejtve vagy módosult. A törvényjavaslat javított szövegét a pártbizottság már csak egy ülésben tárgyalta. Ez a tárgyalás az országház egyik termében folyt le, nagy kerekasztal körül. Bethlen is megjelent, és mellém ült le Scitovszky belügyminiszterrel szemben. Az összes, még fennforgó észrevételek megtételére már nem volt idő, legfeljebb csak a fontosabbakra. Részemről is ekkor már csak arra az anomáliára mutattam rá, hogy mikor a vármegyében még a megyebeli nagybirtokosok sem bírnak vármegyei szavazati joggal, ha legalább hat év óta nem laknak ott, hogyan jön például Pestmegye ahhoz, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara, ami egyenlő 48 budapesti és 48 pestvidéki, többnyire zsidó idegennel, 14 bizottsági tagot delegáljon a vármegye közgyűlésébe. Bethlen fölfigyelt erre a kérdésre és mindjárt azt kérdezte, hogy miként csinálhatnánk ezt másként, mikor a törvény értelmében a Kereskedelmi és Iparkamara abból a 96 személyből áll. Részemről készen voltam a válasszal: Hát ne az ún. kamara, hanem a kamarai illetéket fizetők válasszanak, akik megyebeliek és többnyire keresztény kisiparosok. Scitovszky sietett e javaslat ellen tiltakozni. De Bethlen leintette: „Kérlek, ez egészen jó gondolat. Csináld meg. Be kell venni a törvényjavaslatba." Ezzel el volt döntve a kérdés és ez így került bele a törvénybe is. A törvényjavaslat végre a képviselőház közigazgatási bizottsága elé került. Bethlen ott is teljesen szabad kezet adott nekünk. Ezúttal nem kellett 157