Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM Csaknem az összes páholyok ilyen magatartást tanúsítottak, sot egyesek tovább is mentek. így például az Eötvös-páholy már 1918. december 18-án nyíltan vallotta a bolsevizmus programmját. Az 1918. évi titkári jelentésének és főmesteri beszámolójának 7. oldalán ez olvasható: „December 18-án ... testvér a szabadkőművesség iniciálé hivatásának megfelelően azokról az eszmékről szólt, amelyek a ma még messzi jövőben az emberek közti ellentéteket teljesen megszüntetnék és így az emberiség igaz boldogságát megvalósítanák. Ezek a végcélok a kozmopolitizmus, az ateizmus és a kommunizmus." Mindezeket az adatokat állításaim bizonyítására 1926. április 29-én elmondott nemzetgyűlési beszédemben fölsorakoztattam, illetve részben hivatkoztam azokra a korábbi beszédeimre, amelyekben ezeket az adatokat a nemzetgyűlésen ismertettem. Beszédem végén pedig újból hangsúlyoztam, hogy mindezeket nem szenzáció keltése céljából tálaltam föl, hanem csakis azért, hogy az ellenzék gyanúsításaival szemben ebben a kérdésben világosság legyen. Ugyanebből a célból határozati javaslatot is terjesztettem elő, hogy „utasíttassék a kormány, hogy elfogulatlan tudósok által tanulmányoztassa át és tudományosan dolgozza föl a szabadkőműves páholyok lefoglalt kézirat- és nyomtatványanyagát, a végből, hogy azoknak a magyar közélet alakulására való és károsnak látszó befolyása végleg tisztáztassék, és ezzel a rosszul informált külföldi közvélemény előtt a szabadkőművességgel szemben követett itteni rendszabályok megérthetőkké váljanak. (Helyeslés jobbról.)" Miként a nemzetgyűlés naplójában olvasható, befejező szavaimat „élénk helyeslés és taps követte a jobboldalon és a középen". Az ellenzék pedig csendben maradt.

191 Határozati javaslatomat a belügyminiszter nem támogatta és ezért azt a nemzetgyűlés is elvetette. Egyébként azonban adataim annyira kétségbevonhatatlanok voltak, hogy az ellenzék meg sem kísérelte azok megcáfolását. Viszont saját gyanúsító állításait abszolúte semmivel sem tudta még csak konkretizálni sem. S nagy garral kezdett koncentrikus támadása hirtelen összeomlott. A nemzetgyűlés ez idő tájban már élettartamának vége felé járt. Közben megalkotta a kétkamarás országgyűlésre vonatkozó törvényeket. S a kormány meg sem várva a nemzetgyűlés mandátumának lejártát, már fél évvel előbb föloszlatta a nemzetgyűlést és 1926 novemberére összehívta az országgyűlést. Nemzetgyűlési képviselőkoromban, bár a nemzetgyűlés üléseinek mindig szorgalmas látogatója voltam, mégis sokkal szabadabban mozoghattam, 191 A két világháború közötti, betiltott magyar szabadkőművesség történetéről lásd L. NAGY Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. században, Kossuth, Budapest, 1977, 44—53. 139