Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM láttam az időt régi vágyam megvalósítására, hogy visszatérjek elődeim foglalkozásához és saját magam gazdálkodjam tőlük örökölt földemen. Mindenekelott azonban be akartam fejezni szelei házunk teljes fölépítését. A ház balszárnya s az északi front közepe már 1918-ban készen volt. Aztán az északi frontot építettem ki, annak közepén oszlopos, kiugró verandával. Még utóbb a ház hátulsó (déli) frontja épült ki újabb három szobával. Végül pedig a keleti szárnyhoz még egy emeletes oldalszárny épült, lépcsőháznak is használt, rövid, összekötő folyosóval. Ez az oldalszárny mellékhelyiségeknek (konyha, kamrák stb.) s az emeleten szobáknak volt szánva. Az építkezés csak lassan haladhatott. Mindig csak a rendelkezésre állt fedezet erejéig. Egyik évben beszereztük a szükséges épületanyagot s a következő évben fölépítettünk egy traktust. A ház saját terveim szerint épült az apai ház biedermeier stílusában, és 1927-ben lett egészen kész. Közben a park is kezdett beárnyasodni, szép díszfákkal. A ház déli frontja és az utca között kis fenyőerdő volt, szökőkút. A ház északi főfrontja előtt terült el a tágas angol park szép kilátással a szemközti parton levő akácerdőre. A ház kényelmes volt, artézi vízvezetékkel, rádióval, telefonnal és idővel villanyvilágítással is ellátva. A szobákban többnyire értékes antik bútorok, melyek legnagyobb része régi családi örökség volt. Az ebédlő falain családi képek, a többi szobákban pedig olajfestmények (Munkácsy, Molnár Józse£

192 Csók István, Rippl-Rónai, Túry,

193 Zichy Erika

194 stb. eredeti képei) és számos antik francia, angol, német, osztrák stb. metszetek. Az elég gazdag könyvtár sem hiányzott. A szelei ház az egyre népesedő családnak közel három évtizeden át kellemes találkozó helye volt. Gyakran rokoni összejövetelek. Némelykor politikusok is megfordultak. Falai között családbeli esküvők, unokák keresztelői mentek végbe. A ház és a nagy kert csendjét gyakran verte föl gyermekzsivaj. Szóval élet volt ott, míg be nem állt a katasztrófa, a nemzeti halál. Soha sem szakadtam el teljesen a földtől, a tápiószelei, régi, családi birtoktól, amelyen mint gyermek fölnőttem. És mihelyt az otthon készen volt, saját gazdaságom berendezéséhez láttam hozzá. Az örökölt apai birtokrészhez járult később Etelka (f 1920) és Mária (f 1925) notestvéreimtől örökölt birtokrész is. Továbbá édesanyám még életében fölosztotta három gyermeke között birtokát. A Kálmánnak jutott anyai birtokrészből is megvettem két részletben összesen 79 holdat (egyelőre adósságból). Feleségemnek 192 Molnár József (1821-1899) a magyar történeti festészet egyik jelentős alakja. Ismertek még a Tátráról festett tájképei. 193 Vélhetően Túry Gyula (1866—1932) historista festőről van szó. I 194 Azonosíthatatlan (egy Zichy Erika nevű festő 1949-ben végzett a festőakadémián). 140