Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV AZ EN POLITIKÁM mi rendszerrel szemben egészen elütő, új és önálló állami rendszert képvisel. Nem a profán állami és társadalmi rendszert akarja tehát megfoltozni, hanem az embereket ebből ki- és saját rendszerébe fölemelni, célja a szabadkőművességnek. A szabadkőműveseket már most a jövő demokratikus respublikába neveli bele. Az eljövendő népköztársaság életét élteti velü\ már ma, s miközben odakünn dühöng az osztályharc, népek és uralkodók marakodnak egymás elnyomásáért, a szabadkőművesség a páholyokban a profán világ ez őrült zűrzavara közepette megteremti és reális valósággá fejleszti a profán világtól nem is sejtett, új világot. Azért tehát sohase feledjétek, testvérek, hogy a páholy nem klub, nem egylet, amelybe holmi alárendelt jelentőségű magán célért járunk, hanem a páholy az eljövendő államrendszer megtestesítője. A páholy a geográfiai határoktól független köztársaság már ma." Ekként oktatták az új szabadkőműveseket a régiek. A szóban levő oktatómesterük még azt is hozzátette az elmondottakhoz, hogy „a papok az igazság örökös ellenségei és a butaság és népelnyomás hívei, reakciós lovagok, a butaság és hazugságok bajnokai, a fölvilágosodás halálos ellenségei" stb. Ilyen volt a szabadkőművesség már évekkel az első világháború előtt. És alig tört ki a világháború, a Demokrácia-páholy 1914. október 2-án tartott „rendes páholymunkáján (lásd e páholy 1914. évi jelentésének 18. lapján) Soltész Adolf „testvér"

189 „A szabadkőművesség és a háború" címen tartott előadásában egyebek között ekként elmélkedett: „A szabadkőművesség vissza tudja állítani a nagy nemzetközi szolidaritást, az a vörös szabadkőművesség fogja megcsinálni, mert elismeri a saját nacionalizmusunk által elkövetett hibákat és az ellenségben is az embert keresi. Minél inkább dolgozunk a nacionalizmus ellen és minél inkább küzdünk a kapitalizmus ellen, annál inkább szolgáljuk az örök béke ügyét és közelebb jutunk ahhoz, ami alapjainkat megszilárdítja." A Március-páholy 1917-ben május 1-én már vörös zászlós proletár-ünnepet ül és Roboz Andor,

190 az ünnepi szónok ekképpen beszél: „Ma kezdjük el ünnepelni a proletárság májusi ünnepét? Hát nem ünnepeljük-e már régen, nem kíséri-e már évek óta a főmesteri kalapács ütése a Marseillaise vérforraló ütemeit, a vörös zászlót kibontó lelkes tömeg előtt nem hajtjuk-e meg mi is lobogónkat? Azt az ünnepet ünnepeljük, mely harcot üzen a szegénységnek, mely az élet fűszerének az örömöt, a szerelmet, a kényelmet, a jólétet tartja." Ugyanez a Március-páholy az 1917-ről szóló titkári évi jelentésében már nagy várakozással üdvözli az orosz forradalmat. „A keletről jövő, megdöbbentő, vakító fényességek be fognak hatolni mindenüvé. A forradalmi szel189 Soltész Adolf (1868-1937) tisztviselő, lapszerkesztő, közgazdasági szakíró 190 Roboz Andor (1869-1944/45) foreáliskolai tanár, író, újságíró 137