Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ EN POLITIKÁM ta ki, még pedig azért, hogy engem képviselői hivatásom teljesítésében a numerus clausus kérdésénél terrorizáljon. (Úgy van! jobbfelől. — Patay Tibor: ez a módszer.) Ami pedig azt illeti, hogy a moszkvai ötágú szovjetcsillag szégyenbélyege melyikünknek a homlokára van rásütve, az enyémre-e, vagy talán éppen a Világ című napilapéra, erre nézve leszek bátor a következőket előadni. (Halljuk! Halljuk!)" Ezután mondtam, hogy engem már mások is illettek a Világéhoz hasonló rágalommal, nevezetesen, hogy a kommunista érdekeket szolgáltam volna. Én bíróság elé vittem ezt az ügyet, és bírói ítélet állapította meg az ilyen rágalom teljes alaptalanságát. Ellenben a Világ című lap ugyanezt nem mondhatja el magáról. Beszédem további folyamán a szabadkőműves páholyok jegyzőkönyveiből vett egész sereg adattal bizonyítottam be (ezúttal nem először), hogy a magyarországi páholyok rendszeresen és tudatosan készítették elő a proletárdiktatúrát. És éppúgy bebizonyítottam azt is, hogy a Világ a szabadkőművesek alapítása és expozitúrája illetve szócsöve volt. Ez utóbbinak a bizonyítására ismertettem az Eötvös-páholy 1910. március 30-án kelt s a többi páholyokhoz intézett köriratát, melyben közlik, hogy a szabadkőművesség 40 éves vágya végre teljesült és megindult a napilapjuk, amelyet a Globus nyomdában állítanak elő. A nyomda élén Szalay Mihály, a Reform-páholy főtitkára áll, a lap szerkesztését pedig Gerő Ödön testvér, a Reform-páholy tagja intézi. A Szimbolikus Nagypáholy 1910. május 11-én kelt 2769. számú köriratában közölte az összes páholyokkal, hogy Világ című napilapjuk „immár kibontott szárnyakkal, magas lendülettel, bátor erővel viszi a szabadkőművesség eszméit, programmját a profán társadalomba. A szabadkőművesség egyeteme által megállapított sarkalatos tételeket ingadozás és habozás nélkül állja, vallja és propagálja. Minden szabadkőművesnek kötelessége a Világ című napilap támogatása." A Nagypáholy 1912. február 7-én, 824. szám alatt kelt köriratában egyebek között azt állapította meg, hogy a Világ „a szabadkőműves eszmék terjesztésének legerősebb fegyverei közé tartozik". Az 1913. május 20-án kelt köriratában pedig azt, hogy a szabadkőművességnek „azóta van súlya, tekintélye és jelentősége a profán világban stb. [...] mióta a sajtóban is lett végre egy expozitúrája", ti. a ,Világ". És így tovább. Ezután a következő szavakkal fejeztem be beszédemet: „Tisztelt Nemzetgyűlés! Két tétel beigazolását ígértem. Méltóztassék most már megállapítani, hogy nincs-e ezzel bebizonyítva ország-világ előtt, hogy a magyarországi szabadkőművesség igenis tudatosan és rendszeresen készítette el a vörös forradalmat (Úgy van! a jobboldalon) és hogy ennek a szabadkőművességnek a hivatalos lapja, expozitúrája, szószólója, propagálója a Világ című napilap. Ezek után nyugodtan fordulok a nemzet közvéleményéhez, hogy az én homlokomra van-e a moszkvai ötágú szovjetcsillag szégyenbélyege sütve — miként a Világ írta — avagy pedig a Világ című napilap homlokára? 129