Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Tisztelt Nemzetgyűlés! Rámutatni kívánok még arra, hogy ilyenféle rosszhiszemű támadásokkal gyengébb idegzetű képviselőt meg lehet félemlíteni, és befolyásolni lehetne képviselői jogának gyakorlásában, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől) ennek következtében ezt a gálád támadást nem lehet az én kizárólagos, személyes ügyemnek tekinteni (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen), mert ez merénylet a képviselői függetlenség ellen. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a jobbközépen.) Igenis, szó lehet arról, hogy itt a képviselői mentelmi jog van megsértve. Azonban engem nem lehet megfélemlíteni és ezért nem is jelentem be mentelmi jogom megsértését, mert akármit ír ez a szennylap, én rendületlenül megyek a magam útján, és akármilyen aljas eszközökkel akar meggátolni engem és a mi pártunkat, mi rendületlenül kitartunk a törvény fenntartása mellett. Láthatja mindenki, az egész magyar nemzet, hogy milyen aljas eszközökkel akarják megdönteni a numerus clausus-törvényt. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. - Felkiáltások: Annál inkább kitartunk!) Több mint terror az, mikor a képviselőket törvényhozási jogukban efféle módon akarják befolyásolni. Ez már a forradalom megkezdését jelentheti." Beszédemet azzal a tiszteletteljes felszólítással fejezem be, hogy „a tisztelt kormány mentse meg hazánkat az újból éledni kezdő forradalmi sajtó garázdálkodásától, (Helyeslés a jobboldalon és a középen) mert különben a mai kormány szintén a gyengekezű Wekerle-kormány mulasztását követné el. (Úgy van! Ügy van! — a jobboldalon és a középen.) Hiszem, hogy ezek a nap-nap után ismétlődő jelenségek fölráznak minden közéleti tényezőt, és ezért bizalommal a kormány iránt, az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. - Szónokot számosan üdvözlik.)" Az erélyes fölszólalásnak és a nemzetgyűlés nagy többsége egyöntetű állásfoglalásának meglett a kellő hatása. A kormány mindjárt másnap a ,yilág" további megjelenését rögtöni hatállyal betiltotta.

182 A numerus claususról szóló törvényre vonatkozóan pedig meg kell jegyeznem, hogy azt még az első nemzetgyűlés hozta, amelynek én nem voltam tagja. E törvény értelmében, tekintettel arra, hogy a trianoni óriási országcsonkítás következtében rendkívül sok diplomás ifjú maradt állás és kereset nélkül, korlátozták az egyetemi hallgatók létszámát és a fölvetteknek is csupán 8%-a lehetett zsidó vallású.

183 E törvény megalkotása, amely demokrácia szempontjából kifogás alá esett, talán soha senkinek eszébe 182 Az emlékezőt itt vélhetően megcsalta a memóriája: a Világ betiltására 1926 áprilisában került sor, alapvetően más okok miatt. Erről lásd SlPOS Balázs: A politikai újságírás mint hivatás, Napvilág, Budapest, 2004, 53-60. 183 A törvény nem határozott meg arányszámot, csak az adott „népfajoknak és felekezeteknek" az ország lakosságán belüli arányát tekintettek irányadónak: ez a zsidóság esetében a korban 5% körül járt. 130