Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM pontból is megindokolni saját eljárásomat. Ennek indokolásául elmondtam, hogy az egyik régi engedélyes a mozijával kapcsolatban találkahelyet is tartott fenn. Egy másik régi engedélyest a bíróság börtönbe vetett „liliomtiprás" bűntette miatt. Ezek tehát ezért sem kaphattak volna újból engedélyt. Mikor erre baloldalról ellenvetették, hogy ezek csak szórványos esetek voltak, azt mondtam, hogy ez igaz, de viszont csaknem az összes többi, régi engedélyes egymással érdekszövetségbe tömörült és közösen elhatározták, hogy megvesztegetik Gömbös Gyula képviselőt (a későbbi miniszterelnököt), hogy járja ki nekik a belügyminiszternél a mozirendelet visszavonását. Megbízottjuk már tárgyalt is Gömbös egyik barátjával, akinek az útján százezer koronát ígértek Gömbösnek, ha kieszközli, hogy Ráday gróf belügyminiszter fogadja a régi mozisok küldöttségét. Ha pedig a rendelet viszsza lesz vonva, akkor Gömbös további 400 ezer koronát kap. Gömbös az alkuba színleg belement, az ígért százezer koronát fölvette és azt letette ide a nemzetgyűlés asztalára, és elbeszélte itt ezt a vakmerő kísérletet az ő becsülete ellen. Ekkor Ráday gróf volt belügyminiszter közbekiáltott: „Igen, minden úgy történt!" Szóval - folytattam beszédemet -, ezért a többi régi engedélyes sem kaphatott „szépészeti" szempontból sem új moziengedélyt. Jellemző volt a szociáldemokraták harcmodorára, hogy a moziügyben mi címen hozták nevemet kapcsolatba Stead angol ezredes, sot egy budapesti bár-művésznő nevével is. Erre vonatkozóan a nemzetgyűlésen előadtam, hogy csaknem az összes új engedélyesek végtelen szegények voltak, a fővárosi összes pénzintézetek pedig mereven elzárkóztak attól, hogy hitelt nyújtsanak nekik. Azonban alakult egy érdekeltség Angol-Magyar Filmipari Rt. néven, melynek főrészesei voltak egy újonnan alakult és magát „kereszténynek" nevező takarékpénztár és kezdetben egy Stead nevű angol ezredes és gazdag tőkepénzes is. Erről az angol ezredesről a szocialisták utóbb azt állították, hogy a háborúban kegyetlenül bánt a magyar hadifoglyokkal. Az említett érdekeltség megvett Budapesten hét mozit, és azt az ajánlatot tette, hogy ha a hét mozira engedélyt kapnak, akkor ők az összes többi új engedélyest ellátják a nekik szükséges egész kölcsöntőkével 5%-os kamat ellenében. Az egész moziakció hitel hiányában már majdnem kútba esett, mikor ez az ajánlat megérkezett. Én szóbelileg megegyeztem az ajánlattevő magyar urakkal, és csakis a magyarokkal. Stead ezredest, aki közben kilépett az érdekeltségből, soha sem láttam és másként sem tárgyaltam vele, és még kevésbé az emlegetett művésznővel, aki állítólag Stead ezredesnek volt a jó ismerőse. A Filmipari Rt. magyar tagjai Stead kilépése után is állták az ajánlatot, és az összes többi új engedélyest tényleg ellátták a szükséges egész tőkemennyiséggel. Ily módon sikerült ezt a hatalmas akciót finanszírozni és teljes sikerre vinni úgy, hogy később számos hadirokkant hálálkodó levélben 125