Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Párt, avagy ki más hajlamos arra, hogy ártatlan embereket a Duna fenekére vagy más hasonló helyekre juttasson. Nem a Hollánokra, a Fery Oszkárokra, a Návayakra és a Menkinákra gondolok,

157 mert akkor más cégér alatt folyt az üzlet. Én arra az időre gondolok, mikor a politikát a magyarországi szocdem párt még saját nevében folytatta. [...] Vádolom a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, hogy ez a párt 1919. év legelején, mikor hatalmon volt és mikor képviselőválasztásokra készülődtek, de amik mint tudjuk, elmaradtak, a szociáldemokrata párt választási fölhívásában azt üzente Magyarország népének, hogy ha bebizonyítva látja, hogy politikai céljait művelt emberhez méltó eszközökkel meg nem valósíthatja, akkor politikai céljainak megvalósításra a bolsevizmus minden eszközét megengedhetőnek tartja, nevezetesen ugyanottani megállapítása szerint a legvadabb eröszakot, a tűznek és vérnek tengerét, milliók legyilkolását, az emberi kultúra elpusztítását és a barbár vadság minden eszközét, a gyilkolást, a pusztítást." E szavak hallatára a szociáldemokraták és barátaik éktelen lármát csaptak. Tömegesen követelték, hogy mutassam meg az „állítólagos" szociáldemokrata fölhívást. „Ezt Ön fogalmazta, Önre vall, mutassa meg", „Tegye le a ház asztalára", kiáltoztak felém. Mikor pedig kezembe vettem a felhívás szövegét, hogy fölolvassam, az egész baloldal újabb éktelen zajongásba kezdett, durva gorombaságokat kiabáltak felém és mindent elkövettek, hogy az irat fölolvasását meggátolják. Az elnök hosszú időn át képtelen volt rendet csinálni. Végül is fölfüggesztette az ülést. A szünet után valamivel nyugodtabb hangulatban fölolvastam a kiáltványt, annak végső szavait is, melyben a szocdem párt azt is üzente a magyar népnek, hogy az ő programmjuk, illetve céljuk erőszak nélkül, törvényes eszközökkel csak úgy valósítható meg, ha az ország népének többsége őrájuk szavaz. „Ebből a kijelentésből - folytattam tovább - az következik, hogy amennyiben a választásokon többséget nem kapnak, akkor a legnagyobb erőszakkal is készek céljukat megvalósítani." „Mint ahogy csinálták is", szólt közbe valaki a jobboldalról. „Ezek után azt kérdezem - fordultam a szocdem párt felé, — micsoda jogcímen beszélnek Önök választási atrocitásokról. Elképzelhető nagyobb atrocitás, mint azzal fenyegetni meg az ország választóközönségét, hogy ha mellénk nem álltok, ha nekünk többséget nem adtok, akkor jövünk a tűznek, a vérnek tengerével, milliók legyilkolásával, az emberi kultúra elpusztításával, a legvadabb erőszakkal és barbársággal?" 157 Id. es if). Hollán Sándor (1846-1919, ill. 1873-1919) államtitkárok, Fery Oszkár (1860-1919) csendó'rtiszt, Návay Lajos (1870-1919) poltikus, Menkina János csendőr ezredes - a vörösterror áldozatai. 106