Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Történettudomány, helytörténet - Jakus Lajos: Fejezetek a 200 évig Pencen élt zsidók életéből
serpénz fizetését, hogy a Famíliának eddig határozata siker nélküli, mert a korábbi évben hozott végzést kénytelenek megújítani: „A dézsmásaink közül némelyek újra azon panaszkodtak, hogy a zsidóság által abban nagyon megkárosítatnak, hogy amely kóser pénzt ezek fizetnek az illető Uraságnak, azt ok az nékiek el adni szokott Bor árábul lehúzzák s beszámítják és úgy tulajdonképpen a szegény emberek által azon kóser pénzt fizetetik, amennyire pedig más nem kóserezett bort is öszve vesznek a zsidók, azt ok még is kóser gyanánt el szokták adni és úgy újra venni s annál fogva a külső vevőket a Földes Uraságoktul eltsalni oly annyira, hogy addig míg nállok eladó bor találtatik, a vevőt más helyre nem eresztik. Ezen és több okoknál fogva tehát ez úttal is a Kóser pénz fizetése eltöröltetvén, annak helyébe inkább az határoztatik: hogy mindenütt lakó és borral speculans zsidó tartozzon ezentúl az eddig fizetni szokott 10 garas helyett minden általa a szegény Dézsmástól veendő akó bortúl tsak négy V. Garast a közös Família Cassájába a nélkül fizetni, hogy azt annak akitől vészen beadmithassa vagy le húzhassa, azt pedig annyiszor, amennyiszer egész esztendő által veend." Ezen végzésnek sikeres végrehajtását a felügyelőre bízzák, ahhoz fogadjon fel egy közszolgát, „hogyha mégis valamelyik az itt való zsidók közül ezen végzésnek kijátszatására más külső vevőt maga helyébe substitualna, az tartozni fog mindjárt az afféle Borát innen elvitetni." 47 Amíg 1806ban még a kóserbor árulására külön szerződést kötnek Szarvas Dáviddal, később a nagykocsma árendásai a kóserbor árulásába is szerződnek. 1829-ben Tornyos Mihály és Podluzsányi Zsigmond közbirtokosok bérlik, de 1832-ben már Bernát Ádám zsidó az árendása, együtt bérli a belső és külső kocsmával együtt a kóserbor kocsmáitatását is évi 600 Ft-ért. 48 Fél pénzzel több kóserhúsért A zsidók húsvágási tilalma miatt, mely elkobzással járhatott, csak az uradalom mészárosánál vásárolhattak húst. 1778-ban panasszal élnek a mészáros ellen, a Familia közgyűlése foglalkozik a közöttük támadt villongással. Stroba János mészáros a zsidóknak fél pénzzel a húst mindenkor drágábban méri. „Azért élőnkre hivatván a mészárost, a Sidót, feltettük a kérdést a mészárosnak, miért mérné drágábban a húst, holott a limitatio publica ármeghatározásának teljesítése kötelező." Bizonyosan Stroba arra hivatkozott, hogy a kóserolt hús kezelése több munkát igényel. Mégis megegyeznek abban, hogy a fél pénzt továbbra megadni nem kívánja. 49 1795-ben azonban megismétlődik a zsidók panasza, hogy 50 dénárral a limitáció fölött méri a kóserizáló húst. „Nemegyszer kétszeres, háromszoros áron később pedig et ultra septimanis adja." Egyéb panaszuk igaz bizonyítékok szerint: hetenként éheztetéssel végzi ki az állatokat. Határozat ismét: a fentnevezett mészáros továbbra semmi többet ne kérjen, mint Gyarmaton, Szügyön, Alsópetényben és máshol, ahol a zsidók számára levágni szokott. A tényállást kivizsgálni kell, mivel a zsidók kóserhús nélkül élni nem tudnak, a mester pedig károsodásával elegendőt nem keresett. 50 A zsidók kóserhússal történő ellátására a közbirtokosság felügyelősége engedményt tesz. Zsidók is bérelhetnek mészárszéket a kocsmával együtt. 1820-ban így bérlik Bernát Jakab, Hantuch Mojses és Bernát Ádám mindkettőt 751 Ft-ért, viszont a székben keresztény alkalmazottat kötelesek tartani. 51 1839-ben Hragyina János mészáros contraktusa nem tartalmaz kóserhúsra vonatkozó kötelezettséget, ugyanígy Kovács Mihályé sem 1847-49-ig. A közgyűlés 1847. márc. 3-én foglalkozik panaszos levelével, „miszerint a helybeli izraeliták tőle 50 V forintokat a Sachter fizetésének pótlására követelvén, és miután azt tőlük megtagadta, Rádról horgyák a húst s úgy azokat ezen úri jogot sértő hús behozatalától eltiltani kéri. Közgyűlés a felügyelőt utasítja, hogy külvidékről bármely alattvaló által behozandó húst elkobozza. A folyamodót pedig utasítja, hogy minden ki hite szertartása értelmében használható elégséges hússal ellátassa, ellenkezőleg 261
