Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Történettudomány, helytörténet - Forró Katalin:
A céhet irányító mesterek szerint zendülés történt, amelynek nem volt kiváltó oka. A vétek nagysága - pártoskodás, a céhlevél megrongálása - miatt a probléma a céhen belül nem orvosolható, ezért vitték a tanács elé. Szerintük a bűntett szigorú büntetést érdemel. Nem véletlen, hogy ezen az állásponton voltak, hiszen a céhszabályzat 21 szigorúan büntette a legények pártoskodását, az engedetlenséget 22 . A legények ezért nem véletlenül hivatkoztak arra, hogy oka volt az összegyűlésüknek. Abban az esetben, ha előre meghirdetették a gyűlést, úgy a legényeknek kötelességük volt azon megjelenni. Az 1813-as uralkodói rendelet tiltotta a legénycéhek működését 23 , a legények maguk között nem tarthattak gyűléseket. A váci takácslegények is azt hangsúlyozták, hogy bejárás történt, Kleinstein Ferenc (atyamester) házánál. A bejárásokat ugyanis az atyamester hívta össze, mivel б volt a legények ügyeinek intézője 24 . Az atyamester munkáját segítették a bejáró mesterek. A legények közül is kerültek ki tisztségviselők: az öreg dékán és a kis dékán. Amíg lehetett - az 1813as rendeletig - a legényeknek saját céhládája, és saját vagyona, addig azt a dékánok kezelték, de feladatuk volt a legények viselkedésének felügyelete is. Ők jelentették a kihágásokat a céh felé 25 . A legények az eltávozott dékán helyett akartak másikat választani. Érdekeik ezen a ponton ütköztek össze a mesterekével, akik nem a dékánválasztás ellen voltak, hanem a legények jelöltjét nem akarták elfogadni. „Ä czéh a' dékányság választására nézve régibb időbülfenállott azon szokást, hogy az váltakozva német és magyar legénységbül szokott megtörténni -felhozván előadják, miszeréntjelenben a'dékány német legénységbül lett volna megválasztandó... " 2Ő . ki adott politikai-hadi körülmények között ez csak olaj volt a tűzre: a legények haragja előbb a céhlevél, majd a bejáró mester ellen fordult. A mesterek a dékánválsztás rendjében a céhlevélre hivatkoztak. A céh privilégiuma olyan dokumentum volt, amelynek tartalmát a legényeknek is kötelességük volt ismerni 27 , ugyanakkor - mint a céh indentitásának alapja - kellő tisztelettel kellett iránta viseltetni. A céhlevél szándékos megrongálása igen súlyos vétek volt, s a céhből való kizárással járt volna. Ezért aztán erre nem vetemedett senki. A váci takácsok ezen céhlevele azonban ekkor már jogilag nem volt érvényben. Az 1813-as 7262. számú uralkodói rendelet szerint minden céhlevelet be kellett küldeni a Kancelláriára az új privilégiumlevél kiadása iránt beadott fölirat mellékleteként. Ezzel együtt a rendelet kimondja, hogy „...minden efféle még akár hol található Kiváltságok ezennel megsemmisíttetvén, és foganaton kívül tétettnek" 28 . Az új, a rendeletben kiadott céhszabályzat minden céh számára kötelező érvényű volt. Az egyéni sajátosságokat is figyelembe vették 29 , ha azok nem ütköztek a rendeletben foglaltakkal, s ha a tanács azt hivatalosan jóváhagyta. így akár a takácsok új céhszabályzatába bekerülhettek volna a német és magyar takácsokra vonatkozó pontok is. Azonban, mivel a takács céh nem váltotta ki az új privilégiumlevelét, hivatalosan nem is működhettek volna céhként. Ugyanakkor általános volt az a gyakorlat, hogy az 1813-as rendelet után azok a céhek is tovább működtek, amelyek nem újították meg a céhleveleiket, sőt a helyi hatóságok azokat továbbra is céhként kezelték 30 . Az ilyen „céhek" esetében a hivatkozási alap a régi céhlevél volt. A váci magyar takácslegények és mestereik közötti egyik nézetkülönbség a régi céhlevél érvényességének megítélésében jelentkezett. Ennek okát azonban a legények nem az új rendelet életbe lépésében látták, hanem a politikai helyzet megváltozásában. A hazafiság, mint a mesterek elleni fellépés, és a német nyelvű céhlevél megrongálásának okára való hivatkozás, valószínűleg már az összetűzés alkalmával felszínre került. A tanácsülési jegyzőkönyv bejegyzése szerint a mesterek is jellemzik a legények hazafiságát: „...az őhazafiságuk kellő rendfentartás eránti szeretettelpárosulva nincs, hanem inkább elöljáróik megverésében (megvetésében!) és a szükséges rendnek megzavarásában feneklik... " A legények a régi céhlevelet „mint német szerkezetűt, 's sas pecséttel jelöltet a' mostani fenn álló rend246
