Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Történettudomány, helytörténet - Forró Katalin:
szer 31 mellett erő nélkülinek... " tartották, s így a céhlevél, s a német mesterek és legények elleni fellépésük hazafias és jogos cselekedetnek minősülhetett. A mesterek és a legények gondolkodásában a hazafiság fogalma más tartalommal bírt. A céh belügyeinek intézésében a mesterek számára különben sem ez, hanem a céhlevélben lefektetett szabályok a mérvadóak. Az б hagyományokhoz ragaszkodó mentalitásuk tükrében a legények méltó megbüntetése jogszerű, s szükségszerűen következik a céhszabályok következetes alkalmazásából. A legények hazafiság-fogalmát az adott történelmi szituáció szülte, ami a céhen belüli - régóta húzódó - ellentéteket új dimenzióba helyezte. A politikai helyzet új mentalitást alakított ki, aminek következtében a régi céhlevél érvényességét vesztette, s a magyar dékán megválasztásának követelése jogos hazafias cselekedetté vált. A mesterek és a legények érvelései elvi ellentéteken alapultak. A problémát a kétféle mentalitás ütközése okozta. Püspök-Vác Mezőváros tanácsa, miután meghallgatta mindkét felet, a panaszt kivizsgálta, majd ítéletet hozott. Elsőként felmentette a legényeket az önkényes gyülekezés vádja alól, kimondva: „... a legénység közti szokásos öszvegyülekezetnek okául a Városból elvándorolt dékány helyett másiknak megválasztása tekintendő... " Az összetűzés okát abban látta, hogy a céh ragaszkodott a jelen időszakban „nem lehetvén elismerhető, és figyelembe vehető" dékán választási szokásokhoz, s így mintegy gerjesztette az ellentéteket. A legények viselkedésének minősítésében elnéző: „...az e szerént megzavart legénység, ámbár ugyan kihágást elkövetni mutatkozék, minthogy orvoslást az illetőségnél nem eszközölve a kérdéses okmányt megszaggatta, s a pecsétet is öszve törte - ezen kívül éji időkben Jedlicska Jósef bejáró mestert háborgatta - nem olly vétséggel terheltetik, hogy szokott bírói kérdőre vonandó lehetne mert hazafiságuk jelét adva a régi rend szerű okmányban a' czéh által fektetni még most is eroködve kivánt szabályok, és ezekből sugalt kölönbféle szokások alul magát kimenteni, az ujabbi megnyugvást keresni, s a ' dékány választását szabad útra hozni tűzte ki,..." к hazafiságból elkövetett kihágást meglepően enyhén büntette: "...a legénység elleni vádnak tehát a törvény szék előtt kijelentett bírói intés következménye lett, olly kép: hogy minden zavarokat eltávolítva a czéhet, s a czéhnek tagjait tiszteletbe, a felsöbséget, hová tapasztalt sérelme miált orvoslásért járulhat szeme előtt tartsa, " A céhet viszont utasította, a dékánválasztó gyűlés újbóli összehívására, s „ a' legénység azt minden megszorítás nélkül a többség akaratjaihoz képest szabadon választhassa /.../ különösen figyelmeztetik a czéh az ujabbi szabályokhozi alkalmazására..." A tanács ezzel az ítélettel a céhmesterekkel szemben a magyar takácslegények mellett állt ki. Az esemény különleges politikai szituációhoz kötött, s példa nélkül való volt, ezért az ítéletben sem támaszkodhattak a meglévő paragrafusokra. A más körülmények között súlyosan büntetendő cselekedet megítélésében, az enyhe ítéletben azonban nem a takácslegényekkel szembeni szimpátia vezette a tanácsot, sokkal inkább a pragmatizmus. A jogvégzett Makay Imre városbíró bölcs ember volt, tudta, hogy a feszült helyzetben egy szigorú ítélet, amelyet a „hazafias" takács legények ellen hoznának, az ellentéteket nem oldaná fel, hanem sokkal súlyosabb következményekhez vezetne a városban. 247
