Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Sz. Tóth Judit: A budakalászi római katolikus plébánia anyakönyveinek néprajzi vonatkozásai

gyakran választottak innen párt maguknak, sőt gyakran távoli faluban született, de a környéken szolgáló, később ott napszámoskodó házastársat. Kalász katolikussága már az anyakönyv első évétől házasodik falun kívüliekkel, az 1870-es évektől egyre nagyobb számban. Eszerint tehát exogámnak tekinthető, ez ugyanakkor a németeknél (és természetesen a szerbeknél is) nemzetiségi endogámia, hiszen a házasodás köre a környező német lakosságú falukra - Békásmegyer, Üröm, Borosjenő, Pomáz, Solymár, Hidegkút, Vörösvár, Óbuda - terjed ki, a század vége felé még távolabbi faluból, pl. Dunabogdányból, sőt olykor más országból, osztrák, német nyelvterületről választanak párt. Az azonos vallás miatt a németek összeházasodnak szlovákokkal, illetve más, pl. morva, olasz származásúakkal. De a német-magyar házasságkötés még a harmincas években is ritka volt, s a szülők akarata ellenére jött létre. A házassági anyakönyvek tanúskodnak két teljesen idegen népcsoport falubeli jelenlétéről. Már 1846-ban élnek Kalászon cseh, morva, lengyel, szlovák területről érkezett téglavetők. A faluban az emlékezet sem őrizte meg annak a téglavetőnek a létét, amiről Pesty Frigyes helynévtárában még említést találunk.

7 A község tulajdonában lévő kis üzem a Duna parton volt, a munkások itt külön kolóniában laktak, az egyházlátogatási jegyzőkönyv mint Kalász leányegyházát említi. Lakóházaik mellett a téglavetőknek temetőjük is volt. Az anyakönyv tanúsága szerint az északi tartományokból érkeztek: Morvaország, Lengyelország, Galícia, Csehország, de leggyakrabban Árva, Liptó, Túróc és Trencsén vármegye a származási helyük. Egymás közt házasodtak, a falubeliekkel nem érintkeztek, külön temetkeztek, s egészen az 1880-as évekig érkeztek hozzájuk újabb munkások. 1890-ben már nem északról, hanem dél-magyarországról, pl. Dorozsmáról, amelynek a lakossága a téglagyári munkára specializálódott. Olasz kőfaragók 1881-től szerepelnek az anyakönyvben. Egész dinasztiák érkeznek a bejegyzések szerint már nem Olaszországból, hanem Horvátországból, Alsó-Ausztriából, Tirolból. Egymás közt házasodnak, s olasz feleséget hoznak Ausztriából, Horvátországból. Az 1890-es években Pomázról, Csobánkáról származó olasz kőfaragó köt a faluban házasságot. A második generáció már a kalászi katolikusokkal is házasodik. Foglalkozási endogámiát tapasztalunk egy kis számú, de az állattartás korábbi jelentőségét bizonyító csoport, a pásztorok körében. Legtöbbjük Hont megyébe való volt, s helyi vagy környékbeli pásztorcsaládból nősült. Cigányok 1846-tól szerepelnek az anyakönyvek lapjain. Említik a Virág, Magyar, Oláh, Horvát nevű családokat, s lakóhelyül a Cigánygödör, Cigánysor nevű falurészeket találjuk beírva. A századforduló táján egyre több hivatalnok telepedett meg a faluban, az ezt követő évektől felvidéki és erdélyi magyarok és mint több ipari munkás. A húszadik században a házasfelek születési/származási helye témánk szempontjából követhetetlen változatosságot mutat. Halottak anyakönyve Értékes információk hordozói a halálozási anyakönyvek pontosan vezetett rovatai is. A halott nevét (ha még nem volt házas, a szülők nevét is), „életnemét", születési és lakhelyét, életkorát, a halál okát, hogy szentségben részesült-e, végül az eltemetés helyét tartalmazzák a rovatok. 1853-tól külön rovatban szerepel a halál és a temetés dátuma, eszerint a temetés másnap vagy két nap múltán volt. Már a keresztelési anyakönyv tanúsítja, hogy a gyermekhalandóság milyen nagy mértékű volt. Abba utólag mindig bevezette a plébános a halálesetet. A felnőttek az ötvenes-hatvanas éveikben hunytak el. Különleges halálnemekkel nem találkoztam, mindössze 1873-ban van két kolerában meg180