Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Asztalos István: A falu és népe a XVIII. században
űket. Ezt látván megállánk és sokat tanácskozának az urak felőle, ha elhagyván az gyalogokat, utánnok menjünk-í, avagy nem. Mindeneknek, és az fegyvereseknek is az tetszék, hogy megtérjünk, és az előttünk való dologra, úgymint az vár szállásra viseljünk gondot. Megtérénk. Ezalatt az török, nem tudjuk bizonyosan szivet vívi 4 azon, hogy megtérénk, álítván5, hogy űtúlök való féltünkben tértünk meg, avagy ugyan mezőben akart velünk megvíni. Utánnunk fordula, melyet értvín az urak, visszafordullánk rejájok, seregeket ujóbban szípen elrendelvín. Az úr Bárhori István vala előtte az elelöl (!) járónak, vele lívín Humonnay István, Balasi Ferenc, Székel György, Pető Gáspár, az egri sereg és ezen kü(v)ül sok fű nípek és seregek, azaz ugy intíztük, hogy az elől járóban voltunk - jobb kéz felől mellettünk fekete fegyveres - bal kéz felől is fegyveresek - és azok mellek (!) az gyalogok lovag gyalogok ötezer ha volt, jóllehet az színe az gyalognak nem volt velünk, hanem az sáncban hattuk vala. Utánunk segítő seregben Forgách Simon vala, mindezekkel egyetemben ha voltunk ötezerén. A törökök veszteg állottak rendelt seregekkel, hold formára csinálva az ű seregek.6 Öt seregeket aránzottunk, hogy vala, jóllehet annyi völd voltak egymástul, hogy csag (!) alig ismerszett külön seregeknek lenni. Az középső sereg inkább mind feír lobogós vala, azt mondták lenni az beglerbég hadának. Jobb kéz felől mellesleg előtte 22 tarackja és egynihány seregbontója, bal kéz felől az szo(l)noki had, azok melles (!) felül rajtok az gyemliak7 igen szíp sereggel, mind zöld lobogójok vala, az feír had háta megett állott egy nagy sereg, ki derék 8 seregjek vala. így rejájok (!) menvín hozzánk sütögetek tarackjokat és seregbontójokat, kiket noha mi nem tudtunk, hogy vélek legyenek, és űk is fő bizodalmokat abban vetettík volt, mindazonáltal megszólongatván egymást és az mi jó és kegyelmes Istenünket segítségül hiván, semmit meg nem tartozánk, hanem beléjek vontok kopjánkat.9 Mi az úrral és Humonnai István urammal szinte (szintén) az feír hadra találánk öklelni. Az gemliak az fegyvereseken vitézül elvonták kopjájokat, de az segítő sereg is mindjárást rajtok terme az gemliakon és szolnokiakon, meg nem állhaták, hanem elfutának, az harchelyen sokat levágván bennek. Igen meleg üdő vala, deríkkíppen korán sem űztük űket egy mílyföldig (mérföldig) is, az ki legtovább volt űzőben, ki csak kevés vala, egy mílyföldnél nem volt sokkal tovább. Az török fejeket az király kípe sátorához hordták másnap, ki oly rakás vala, hogy az ki nem látta, talám el sem hiszi. Az sáncban felrakatta vala az király kípe űket, az zászlókat is, kit harmincnak számláltak akkor, jóllehet azután is mind hordták mind az török fejeket, mind pedig az zászlókat. Az török fejet mondják lenni - az kiket előhoztak - többnek harmadfél ezernél, 10 maga sok maradt test mind fejestül az mezőn és vízben is sokan holtának, fü emberek is házokhoz sokat küldtek. - Török, számtalan sok sebes köztök, az parasztemberek beszíltik, hogy az mely falukon által futottak, ollyak is voltak, hogy álla, orra, szája kettéhasadt, felül töltögettek vizet az torkában, még vigire nem mehettünk, kik vesztenek ollyan az harcon. Miközöttünk is sok sebes vagyon, az ítílljük, hogy vagyon nyolcszázig való. Az úr Báthori István uram is sebes, az bal lábának az ikráját hegyes tőrrel sértették meg, jár most is egy ujjnyi kő bele, de meggyógyitja az jó Isten, meg ebből. Balasi Ferenc, Kátay Mihály, Barcsay János, több sok fű ember is vagyon sebes. Sárközy Mihálynak fej(i)t vivék, Bánfy Zsigmondot halva találták az harchelyen, rút vagdalások valának az fe(j)ín és kezín, egynihány ujja is szakadt vala el. Itt egy homokon tisztesíggel eltemetók. Petky Pált az tarack ölé meg, Szenmariay Mihály is elveszett, Petky Ferenc is, Mosdosi Péter is. Ezeken kű(v)ül közlegíny is alkalmasint, de nem felette sok. Chernél Pál is ott veszett." 252
