Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Asztalos István: A falu és népe a XVIII. században
A turai győzelem említésre méltó diadalnak számított, amelynek jelentőségét egy másik levélből is megtudhatjuk, amit Kovacsóczy Farkas Tordáról, 1594. május 20-án küldött a csata egyik hősének, Forgách Simonnak: "Nagy örömmel értettök e napokban mind egyebektől s mind főképpen a kegyelmed leveléből, minemő gyózedelemmel látogatta meg Isten kegyelmeteket, ki az jó Istennek nagy kegyelmessége az övéin, jele is annak, hogy őfelsége jam non in perpetuum irascitur nobis (már nem haragszik ránk örökké), horgot akar vetni a kevél és felfuvalkodott ellenségnek orrában, el akarja őket vetni rúlunk, ha keválképpen hálaadással tudjuk venni tőle ilyen nagy kegyelmességét. Ez a victoria (diadal) amint látom inter paucas potest numerari, si et vim et multitudinem hostium et alias circumstantias perpendamus (a kevesek közé számláltathatik, ha jól meggondoljuk az ellenség erejét, sokaságát és egyéb körülményeket)."! 1 A falu népének szétfutásást nem jegyezték fel a krónikások, a visszatérést, az újratelepedés évét sem. A találgatásoknak nincsen helye. Csupán következtetni próbálunk, amikor Túra újbóli "megszállását" az időben elhelyezzük. Fontos időhatárok a következők: l606. június 23-án megkötötték a bécsi békét, amely a Bocskai-felkelés záróokmányának tekinthető; I6O6. nov. 11-én Bocskai közvetítésével megkötötték (20 évre szólóan) a zsitvatoroki békét, a császár (egyben magyar király) és a török szultán között. Ez utóbbi béke Túra szempontjából azért fontos, mert a hódoltság határát délebbre húzták meg, ismét magyar várőrség vigyázta a vidéket Füleken, Gyarmaton, Nógrádon, Vácon és Bujákon. Ez utóbbi egészen 1663-ig a keresztények erőssége, e vár birtokához tartozott Túra is. További adatok: 1605-ben meghalt az utolsó Báthori, a hatalmas vagyon lányágon öröklődött. Túrára a Várdayak, a Homonnaiak tartottak igényt, ugyanakkor Buják várának kapitánya, a tizenötéves háború egyik hős katonája, Bosnyák Tamás lett. Bár a birtokviszonyok tisztázatlanok, mindazonáltal a bujáki vár hadi népét el kellett tartani, tehát a várbirtokhoz tartozó falvak újranépesítése elsődlegesen fontos feladat volt. Ezért véleményünk szerint Túrát legkésőbb az 1610-es évek végén szállták meg újra lakói. A tizedszedők mindenesetre 1622-ben már "jó falu"-nak mondták.12 Tehát még a XVI. század második felében is népesnek mondható Galga vidék falvai évtizedekre lakatlanná váltak és csak a XVII. század második évtizedétől indult meg az újratelepedésük. Túra mellett először a szintén bujáki várbirtoknak számító Hévizet és Szentlászlót szállták meg, a többit csak az 1620-as, 1630-as években (Mácsa - 1623, Hévizgyörk - 1635, Aszód - 1637 stb.) A XVII. századra a török birodalom lendületes, hódító ereje megcsendesedett. Ezt használták ki a hódoltsági területeken érdekelt magyar földesurak és különösen a képviseletükben eljáró, közigazgatási hatalmukat egyre jobban érvényesítő vármegyék. Túra és Fülek várában székelő PPS vármegye részeként élte életét. Érdekes időszaka ez hazánk történetének, amikor is a török megszálló hatalom egyfajta együttműködést épített ki a Magyar Királysággal és az ahhoz tartozó vármegyékkel. így pl. a zsitvatoroki béke előírása szerint a török csak a várak környékére mehetett ki adót szedni, a többi helységből a falu bírái vitték be a török földesúrnak a járandóságot. Ha ezt elmulasztották, akkor a török földesúr előbb panaszt tett a magyar földesúrnál vagy az adott magyar vár kapitányánál, és ha ily módon sem érte el "jogos" panaszának orvoslását, akkor mehetett rá hadi népével a falura. Az I6I8. évi komáromi béke még tovább ment, amikor kimondta, hogy amennyiben a török emeli az adót, akkor a jobbágy (rája) panaszt tehet magyar uránál, aki viszont a budai pasánál járhatott el a török földesúrral szemben. 13 Természetesen az imént 253
