Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Fegyó János: A nemzetőrség szervezése 1848 tavaszán
A fokozódó veszélyre való tekintettel 1848. május 16-án Batthyány Lajos miniszterelnök és Baldacci Manó az Országos Nemzetórseregi Haditanács elnöke kibocsájtották az önkéntesek toborzási felhívását. Valójában megkezdődött a honvédsereg felállítása. A tíz zászlóalj felállításához Kossuth Lajos pénzügyminiszter 200000 pft-ot biztosított - nehéz anyagi helyzetben. Ezért volt lényeges a kormány május 19-i adakozásra felszólító, majd a kamatos kincstári utalványok kibocsájtásáról szóló felhívása, mely jelentős társadalmi mozgalomhoz és pénzügyileg is számottevő eredményhez vezetett 21 . Ráckevének nincs miért szégyenkeznie! A magyar kormány kérése meghallgatásra talált. Mondhatta volna a város, hogy üres a kassza, - mint ahogy üres is volt - és a jelen körülmények között sem kölcsönt adni, sem adakozni nem képes. A tanács azonban átérezte a kérés fontosságát, és erején felül 1000 pengő forintot adott. A tanácsi határozatban figyelemre méltó az indoklás is. Az elődök hű példája is kötelez, s a tanács méltó utód kívánt lenni. Olyan őszinte a határozat, hogy teljes terjedelmében idézzük. "Jelen körülmények között, midőn a hon veszedelemben forog, az erőnek s pénznek öszvesítése szükséges lévén, s a táborzat útján felállítandó katonák ruha, fegyver s élelemmeli ellátása pénzzel eszközöltethetvén, miután újjá alakított rendszerű honunk pénztára üres, s így szükség, hogy e veszély idején a haza oltárára miden honfi tehetsége szerinti áldozatot nyújtson, s e végett a felszóllítás már meg is történt: A jó tzélra nézve a lakossok az egyházi szónokszékből buzdíttatván, házaiknál kerestessenek meg. S nevük és adományai misége s mennyisége az előlegesen készítendő ívekbe írattassák s annak idején illő helyére szállíttassák. Erre nézve az öszvegyúlt adományozások át vételére a város házánál ülő választmány tagjaivá Gáspár István, Sztankovits György és Szálai Bálás, - az adakozóknál megjelenő tagokká Magdits Jósef, Nagy János, Knezovits István, Rúsa András, Gózony Mátyás, Varga Dániel, Varga Antal és Platényi Péter, - a helybéli czéhekhez és honoratiorokhoz Szakáll István, Gózon István és Kováts Lajos urak ki neveztettek, pénz általános kezelőjéül Sztankovits György úr választatván. A város pénztáráboli adományozásra nézve pedig: miután a köztárba pénz nitsen(;) azomban a város részéről, hogy hajdani elődeink hű példáját követve nyomaihoz mehessünk, s méltó utódaiknak lenni tanúsíttassunk, segedelmet adni akaratlan kelletik, erre nézve tanátsilag legczélszerűbbnek találtatik, hogy a város Bankházának költsönzött pénzéből minden egy fertály föld után 1 pengő Ft, s így a 208 kötélből 832 pengóFt, - melyjel osztán a Bankházán fekvő tőkepénz, s annak éves kamatja is kevesebbül,- minél előbb fizetessék bé az úgy nevezett belső pénztárba, és onnan nem tsak ezen 832 pengőFt, de az ott gyümöltstelen heverő néhány darab arany is adassék a hon védelmére, még pedig nem kamatra, s nem költsön, hanem segedelem és ajándok képpen, úgy hogy az soha vissza ne várattassék és ne is követeltessék." A város a belső pénztárból a "néhány darab arannyal" az összeget 1000 pengő forintra egészítette ki. De adakozott a lakosság és a céhek is. Sajnos, csak a molnár céh iratanyaga ismert, így a többi céh felajánlott összegét nem ismerjük. A molnárok túltettek a városon is, hiszen az általuk felajánlt 100 pft a céhtagságra vetítve közel 2 forintot jelent fejenként. De ebben az esetben is a megajánlás indítéka a fontos, hiszen az ország melletti kiállás nem mérhető forintban. A molnárok meggyőződésből, szívvel adták. "Az Magyar Ország át alakulása alkalmával az országnak több szükségei lévén, melynek következtiben a Magyar Minisztérium általi Városunk, úgy szinte minden lakosság, nem külömben mind czéhek(.) az adakozásra, mely fel szólítást a Molnár Czéh 223
