Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Fegyó János: A nemzetőrség szervezése 1848 tavaszán
sem nézvén bé hunyt szemmel, vagy fülei mellett el nem botsájtván, egy szívvel és egy akarattal el határozta, hogy ennél üdvösebb és szentebb czélra az ő tsekél jövedelmét nem fordíthatva, mint hogy az ország szükségeit pótolni segítse(.) ezért egy hangúlag 100 pfor azaz 250vt forintokat ajándékba adni rendelt és adott, ámbátor a felszólítás úgy hangzott, hogy vagy költsön, vagy ajándékba, a mellyet a többi czéhek tsak ugyan úgy is vállaltak el és költsön adtak amit adtak." 22 A város ezer pengő forintja mellé további ezer váltó forint (400 pft) gyűlt össze a lakosságtól és a céhektől. A lakossági és céhektől származó pénzt a budai kincstári hivatalba "örökösen leendő átadás végett Pestre küldettett Gózony István bíró és Károly János tanácsnok" végül csak kölcsönként adták át. "...tapasztalván az ajánlott öszletnek átadása alkalmával azt, miképpen más közönségek nem ajándékképpen, hanem visszatérítés mellett, azonban kamat nélkül szolgáltatták légyen be; ezeknek nyomán az egyesektől s a czéhektől beszedetteket - ide nem értve a város által ajánlott 1000 for. - szinte költsönképpen adtuk be, mely öszlet az e részben adott utalvány szerint jövő 1849 ik évi július 20 kán viszsza fog téríttetni(.) a küldötteknek illy módon tett beszolgáltatása helyeseltetik. " 2 3 Május második felében megindult az önkéntes nemzetőrség, az első 10 honvéd zászlóalj felállítása. A toborzási felhívást a tanács támogatta, magáévá tette olyannyira, hogy levélben kérték fel a három felekezet lelkipásztorát "a szószékről való buzdításra a nemzetőrségbe való jelentkezés érdekében." Indoklásként írja a jegyzőkönyv: "a nemzeti őrség felállítása egyenesen az beltsend s a haza boldogságára czélozva légyen, ától ne tsak ne vonakodjanak, hanem egész képeséggel a hazát őrizni, a szükség esetében védelmezni ditsősségüknek, s kötelességüknek ösmerjék el." 24 Az önkéntes honvéd zászlóaljak felállítása formálisan sem szüntette meg a nemzetőrséget. Egy esetleges népfölkelés bázisaként továbbra is együtt maradt. Legnagyobb gondot a felfegyverzésük, a tisztekkel való ellátásuk és a kiképzésük jelentette. A forradalmi kormánynak ugyan volt hadügyminisztere, de sem fegyvere, sem hadserege nem volt. A hazai fegyvergyártás megszervezése, beindítása hónapokat vett igénybe, a külföldi fegyvervásárláshoz pedig nem volt anyagi fedezet. Maradt volna a császári hadtestparancsnokságok fegyverkészlete, de a bécsi udvar azt nem volt hajlandó átadni. A budai fegyvertárból május végéig kb. 9500, a vidéki fegyvertárakból augusztus közepéig 8-10000 fegyvert adtak ki. Ebből Pest megye kapott 1500 (!) puskát a 25000 nemzetőre számára. Hozzá kell tenni, hogy ezek bizony elavult, rozsdásodó fegyverek voltak. Nem csoda, hogy a ráckevei nemzetőrök egyetlen fegyvert sem kaptak a központi keretből. Bár ha kaptak volna is, nem ingyen! A miniszterelnök április 28-án meghagyta a törvényhatóságoknak, "miszerint mindazoknak, kik a nemzetiség tekintetében veszélyesnek tarthatók, vagy kik a nemzetőrségbe beállani vonakodnak, vagy pedig kik a belcsend és nyugalom megzavarhatása tekintetében gyanúsak lennének, fegyver ki ne szolgáltassék." Az értesítés leszögezi, hogy a "tehetőseknek a fegyvert meg kell váltaniuk 14 pft 18 kr-ért." 2 5 Tűzfegyver hiányában a nemzetőrséget az otthon található vadászpuskákkal, kardokkal szerelhették fel, - központilag pedig maradt a kiegyenesített kasza, de az is nagyon későn. 1848. június 6-án a minisztertanács megbízta a hadügyminisztert, hogy "100000 kaszát védelmi fegyverré alakíttasson." 2 ^ Resicán lándzsákat gyártottak. Egressy Gábor írta egyik cikkében: "Nemzetőri fegyvereink közül ki nem hagyandók: a csép, kasza, hosszú nyelű balta vagy fokos; a csati fa és ólmos bot vagy buzogány. Ezeknek kiegészítői pisztolyok és karabélyok lehetnek."27 224
