Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Kővári Klára: Előzetes jelentés az 1997. évi ipolydamásdi leletmentésről

Kővári Klára Előzetes jelentés az 1997. évi ipolydamásdi leletmentésről 1997. június 8-án értesítést kaptam, hogy Ipolydamásdon földmunkák során régészeti leletek kerültek elő. A leletekre a munkálatok egyik vezetője, Polgár Lászlóné hívta fel a figyelmemet.1 A következő napon elvégzett leletmentés során kiderült, hogy két, már ismert lelőhelyet bolygattak meg, amelyek a régészeti topográfiai kötetben a 9/6-os és a 9/14-es számon szerepelnek. A 9/6-os lelőhely a község északi végén található, részben közvetlenül az Ipoly mellett, annak jelenlegi árterében, részben pedig a folyóra lejtő alacsony domboldalon, már a házak alatt. A korábbi leletek alapján az őskor több korszakában volt itt település: a cserepek egy részét feltételesen rézkorinak lehetett meghatározni, a többi a késő bronzkori csekei csoporthoz tartozik, ill. kelta. Az Árpád-kori és a késő középkori cserepek az okleveles adatokból is ismert középkori Hont megyei Damás falu helyét jelzik. Előkerültek késő középkori sírok és egy szórványos római érem is.

2 A 9/6-os lelőhelytől délre húzódó 9/14-es számú lelőhelyről szintén több őskori népcsoport (kottafejes kerámia, ludanicei csoport, badeni kultúra, halomsíros kultúra, urnasíros kultúra, kelták) leletei ismertek, de előkerültek késő római, valamint X-XI. századi cserepek is. Utóbbiak a 6-os lelőhelyre lokalizált középkori Damás faluval állnak kapcsolatban.3 Az 1997 nyarán végzett földmunkák a nagymarosi vízlépcsőrendszer rehabilitációs munkáival kapcsolatban folytak. Ekkor a belterület északi részén, az Ipoly és a folyó új gátja közti területen mintegy 1200 m hosszan, 30-50 cm vastagságban letolták a földet, amelynek egy részét aztán a gát oldalára terítették. (1. kép) Ezzel a tevékenységgel megbolygatták a fentebb már említett lelőhelyeket. A felszínen nagyon sok cserép hevert; több sötét színű, paticsos, köves foltot lehetett megfigyelni, amelyek nyilvánvalóan objektumokra utaltak. A felszínről gyűjtött cserepek egy része őskori, részben a középső rézkori ludanicei csoporthoz, részben a késő rézkori badeni kultúrához tartozik, ill. kelta. A badeni leletek közt van két kis bögre is, peremük a fülnél nyelvszerűen felcsücskösödik. (2-3. k.) Az őskori cserepek mellett Árpád-kori és késő középkori töredékeket is gyűjtöttünk. A leletek a ledózerolt terület északi, 250-300 m hosszú szakaszán, tehát a 9/6. sz. lelőhely területén fordultak elő a legintenzívebben, ettől délre, a 9/14. sz. lelőhelyen ritkásabban jelentkeztek. A megbolygatott objektumok hitelesítésére 1997.06.23-án leletmentést kezdtem. Az /. kutatóárkot a 9/6.sz.lelőhely É-i végén jelöltem ki, ott, ahol az Ipoly gátja - egészen közel érve a folyóhoz - véget ér és bekanyarodik az országúthoz. Itt a felszínen csomókban sűrűsödő cserepek alapján több objektum előkerülését remélhettük. Az 1. kutatóároktól délre, részben már a 9/14. sz. lelőhelyen további 3 kutatóárkot jelöltem ki (2. -3- -4. kutatóárok) (1. kép) Ezeknél a kivitelezőktől kapott munkagép segítségével távolítottuk el a felső humuszréteget, amely alatt azonban meglehetősen ritkásan, csak néhány objektum foltját találtuk. Az objektumok kibontását az /. kutatóárokban kezdtük meg. Az É-D-i irányú, 2,5 m széles kutatóárok felső részén jelentkező, fekete színű, áradásos, tömör talaj - amely nagyon sok cserepet és rengeteg paticsot tartalmazott - sajnos, alkalmatlan volt arra, hogy benne objektumokat 54