Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Kővári Klára: Előzetes jelentés az 1997. évi ipolydamásdi leletmentésről

megfigyelhessünk. Csak a sárga, agyagos altalaj szintjén, a kutatóárok északi végén -60, míg a déli végén -126 cm mélységben rajzolódott ki több objektum foltja. A kutatóárok É-i végén egymás mellett két keskeny árokrészietet és 3 cölöplyukat bontottunk ki. A keskenyebbik, 30 cm széles, l/A számú árkot egy XIII. századi, kettősen tagolt fehér fazékperem; az 1/B számú, 60 cm széles árkot néhány késő középkori cserép keltezi. Az árkoktól délre több gödör került elő (2-9. gödör), valamennyi őskori A2/A-Fgödör közvetlenül egymás mellett helyezkedett el, a foltjuk jelentkezési szintjétől számított mélységük -10 és -66 cm közt változott, tehát - a fentebb már említett ok miatt - sajnos, már csak az aljukat sikerült feltárni. Valószínűnek tartom, hogy a közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő gödrök nem különálló objektumok voltak, hanem egy nagyobb gödörkomplexumhoz tartoztak. Hasonló a helyzet aj. -4. -5. -6. gödör esetében, itt is közvetlenül egymás melletti, ill. egymással érintkező gödrök kerültek elő. Mélységük -14 és -68 cm közt volt. A feltételezést mindkét esetben megerősíti az előkerült kerámia egységes jellege; a nagy mennyiségű cserép a ludanicei csoportot képviseli. A kerámia anyagára nagyon jellemző az apró kavicsos soványítás, továbbá a sárga, világosbarna, barna szín. A legjellegzetesebb kerámiatípusokat jól illusztrálják a 3- gödörből előkerült ép, ill. kiegészíthető edények, amelyek a következőek: 3,5 cm magas, barna színű, bikónikus, behajló szájú, a törésvonalán picike bütykökkel díszített tálka (4. k.), ugyanilyen tálnak a barna színű, nagyobb méretű, 8,7 cm magas változata (5. k.); továbbá egy erősen kavicsos anyagú, kettős kúpos testű fazék, a pereme alatt füllel, a hason bütykökkel (6. k.). A 6. gödörtől délre három különálló gödröt tártunk fel: A megnyújtott kör alakú, 200 cm átmérőjű 7. gödör hengeres oldalú volt, mélysége 70 cm. Fekete színű, paticsdarabkákkal kevert betöltéséből a ludanicei csoport cserepeit szedtük ki, a legjellegzetesebb darabok: behajló szájú, bikónikus tál töredéke, a perem alatti kicsi, kerek bütyökkel; nagy, puttonyszerű edény darabja függőleges átfúrású füllel; kerek, lapos tetejű, dugószerű bütyök. A cserepeken kívül a gödörbe egy nagyméretű agancsdarabot is beledobtak; ez Vörös István meghatározása szerint gímszarvas agancsa volt.

4 A szabálytalan kör alakú, 135 x 140 cm átmérőjű, az alja felé összeszűkülő, egyenes oldalúi?, gödörben csak pár apró kődarabot találtunk. A legérdekesebbnek a 8. gödör bizonyult. A kerek, méhkas alakú gödör szájának átmérője 95-100 cm, fenekének átmérője 140-145 cm. Sötétbarna színű betöltésében a ludanicei csoport cserepein és kevés állatcsonton kívül sok patics, faszéndarabkák, nagy kavics és kövek voltak. Alsó részén, -45 cm mélységben, közvetlenül a gödör É-i oldala mellett zsugorított helyzetű gyermek csontváza került elő. (7. k.) A bal oldalán fekvő váz iránya Ny-K. A lábfej- és kézcsontok hiányoztak, valószínűleg elenyésztek, erre utal a váz rossz, mállékony állapota. A koponyatetőnél 3,1 cm magas, fordított csonkakúp alakú pohárka került elő, a vázhoz tartozása azonban kérdéses. Július 4-én, pénteken kezdük meg a 8. gödör bontását, befejezésére aznap már nem volt mód. Ezért a csontvázat fóliával letakartuk, majd erre vastag földréteget terítettünk. Július 7-én, hétfőn egész napos eső akadályozta a munkát, ráadásul a hét végén megkezdődött az Ipoly áradása. A víz szintje rohamosan emelkedett, a folyó kedden már kilépett a medréből és elöntötte az ásatási terület egy részét. Arra még volt lehetőség, hogy 9-én, szerdán Egyed Endre bemérje a kutatóárkokat, bár a figurásként segítő Tóth Ferenc ásatási technikus helyenként derékig vízben állva tartotta a szintezőlécet. Másnapra már a gát lábáig ért a víz, lehetetlenné téve az ásatás folytatá55