Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Novák László: Pestmegye területi változásai XIX–XX. században

csaba, Rákospalota). A XVIII. század elején, a Rákóczi szabadságharc után éledt újra a vidék. A falvak többségét svábok, tótok (északi szlávok), részben magyarok népesítették be.7 Pest a XVIII. században visszanyerte szabad királyi városi rangját, s maga a vármegye is itt építette ki központját. Már a török uralom utolsó időszakában -1687-ben - Pesten ült össze a vármegye közgyűlése. A budai vár visszavétele után, 1689-ben Budára gyülekeztek a vármegye rendjei. Ekkor, gróf Esterházy Pál nádor javaslatára úgy határozott a közgyűlés, hogy székházat vásárol a megyei hivatalok elhelyezése érdekében, az Úri utcában. A vármegye nemesei számára kedvezőtlen volt az erőteljes német lakosságú Buda, ezért inkább a magyarabb Pesten kívánták a vármegye székházát felépíteni, - amely a Helytartótanács akarata ellenére - meg is történt 1695-1697-ben. Megvásárolták Pachner János Richárd császári hadibiztostól az Irgalmasok, későbbi Gránátos utcán álló középkori épületeket, amelyeket renováltak, és gazdasági épületekkel egészítették ki. A budai várban lévő megyeházát csak nagy nehézségek után tudta a vármegye közgyűlése eladni (1806ban vásárolta meg az Eötvös család). Ennek vételára is az új vármegyeháza felépítését szolgálta. A ház terveit Hild János készítette, és ő építette 1804-től 1811-ben bekövetkezett haláláig. Az 1838-as dunai árvíz a vármegyeházat is megrongálta, s az 1842-ig terjedő időszakban ifj. Zitterbarth Mátyás építette át, s így nyerte el impozáns, klasszicista jellegét az egyemeletes, három udvarral tagolt épület. Magyarországon először Pest megye vállalkozott vármegyeház építésére, megyei igazgatási központ kialakítására. A Pest megyei rendek itt végezhették jogalkotó munkájukat, közigazgatási tevékenységüket, a vármegyeház közgyűlési és kisgyúlési termeiben. Az épületben kapott helyet a vármegye legfőbb igazságszolgáltató szerve, a Sedria, itt őrizték a leveleket az Archívumban, itt volt a fegyvertár, valamint a börtön. Pest vármegye székházában 1921-ig használták a börtönt. Lakója volt a XVIII. század végén Jókai Mór híres regényalakja Ráby Mátyás (Rab Ráby), a XIX. század közepén a híres alföldi betyár Bogár Imre. Őt már nem a vármegye udvarán végezték ki, hanem az Üllői út végén akasztották fel, 1862-ben.8 Tekintve, hogy Pest és Buda országos intézmények, hivatal székhelye is volt, Pest-Pilis-Solt vármegye központja is az országos politika központjává vált. Az ország nádora, a jászkunok főkapitánya, egyben a vármegye főispáni tisztét is betöltötte (Wesselényi Ferenc 1660-1667, herceg Esterházy Pál 1684-1713, gróf Pálffy Miklós 1714-1732, gróf Pálffy János 1741-1751, gróf Batthyány Lajos 1751-1765, 1790-1795 Sándor Lipót főherceg, 1795-1847 József főherceg, 18471848 István főherceg). A helyettes, a viceispán tisztét a vármegye kiváló köz- és birtokos nemesei látták el (Battik Gergely 1639, Wattay Pál 1681, Ráday Pál 1682, Szeleczky Márton 17171722, Zlinszky János 1735-1747 stb.). A másod viceispánok között található Szentkirályi László és Mór, Dubraviczky Simon, Földváry Gábor és Nyáry Pál. Pest-Pilis-Solt vármegye az ország vezérmegyéjévé vált. Országos jelentőségű ügyek kerültek a vármegye gyűlése elé, s Reformkorban jelentős nemzeti politikai erőt képviselt. A nemzet felemelkedésén fáradozó gróf Széchenyi István Pest vármegye táblabírája lett, s 1831-től vett részt a közgyűléseken. A Nemzeti Színház létrehozatalát is szívügyének tekintette. Az 1832/36-os reformkori országgyűlés mozdította elő ennek ügyét. A kassai színtársulat Pest vármegye pártfogását kérte, hogy megtelepedhessenek Pesten. Ekkor alakult meg Döbrentey Gábor igazgatása alatt 1833-ban a budai magyar színház. Pest vármegye 1834-ben határozta el a nemzeti színház felépítését. Grassalkovich Antal a Hatvani ka229