Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Repiszky Tamás: Ásványlelőhelyek és bányarégészet a Kárpát medencében
Megkülönböztetett figyelmet érdemel egy olyan térkép elkészítésének tervezete, melyen (510 m mélységig) külön-külön fel lennének tüntetve a Kárpát-medence legfontosabb felszínközeli nemes és színes érc tellérjeinek kibúvásai 12 . Az érctellérek ilyen jellegű térképe valószínűsíthetné egy-egy régészeti lelőhelyen talált érc, ill. fém származási helyét. Erre azért lenne elengedhetetlenül szükség, mert régészeink az újkori és mélybányászattal is előkerült ásványelőfordulásokat ismertető szakirodalmat, térképeket kényszerülnek használni. 13 A régészet "ásványcentrikus" megközelítésének fontosságát hadd idézzék az alábbi példák: 14 Egy rómaikori ládikaveret messingjének cinkje az analitikus szerint 7-800 km-ről származó ércből készülhetett. Az igaz, hogy a középkori ólomérc lelőhelyek gyakori szfaleritje kohósítás szemszögéből nehezen feldolgozható volt, de szulfátja és karbonátja nem. A szmitszonit és gosslarit, viszont a Kárpát-medence több felszínre törő vagy közeli teller oxidációs zónájában fordulhat elő (pl. a felföldi Pelsőcardó - Ardovo, Martonháza - Ochtina). A cink korai Kárpát-medencebéli feldolgozását támasztják alá azok a félig feldolgozott teméscink darabkák is, melyeket Ferenczi a Sebes hegység dák várainak kutatásakor talált. Bendefy szerint, Velemszentviden antimonitot bányásztak. Mások szerint pszilomelánról van szó és az antimonit minden bizonnyal a neves Szalonak környéki bányákból kerülhetett ide, de ettől függetlenül vasbányászat még lehetett Velemszentviden. Rudabánya kapcsán viszont Kalicz feltételezése elképzelhető a csucsomi antimonérc őskori bányászását illetően. Zsámboki és több bányatörténész előszeretettel tüntet fel térképein felföldi középkori ónbányát. (talán Tóth Mike és társainak múlt századbéli hibás ásványmeghatározása alapján.) Felszínközeiben kassziterit bányászható mennyiségben nem fordul elő a Kárpát-medencében (legközelebb Zinnwaldon volt, ahol már a bronzkorban is moshatták az ónkövet). A kassziterit új és komolyabb előfordulása mélyfúrásokból került elő Nyilas (Hnilec) környékéről. Dobosi Violát egy angol régész barna, porszerű foltok kapcsán ónásvány meglétére figyelmeztette, de a kassziterit nem oxidálódik, bomlik és tudtommal csak -40 foknál alakulhat át. A régészlelkeket sokszor megbolygató salak és tárgyanalízisek közül most csak kettőt emelnék ki az Árpád-kori csatári kovácsműhely tárgyainak nagyon magas nikkel- és egy selmeci salak kobalttartalmát. Kobalt és nikkelérc előfordulásáról tudunk pl. Dobsináról, későbbi korból és tudjuk azt is, hogy nehéz kohósítása miatt még a múlt században is Angliába szállították feldolgozásra.^ Egy későbbi kutatási célom: a teljesség igénye nélkül szeretném összegyűjteni és valószínűsíteni származási helyét azoknak az ásványoknak és kőzeteknek, melyek régészeti lelőhelyről kerültek(-nek) elő, például 1 ^ a németbányai - felsőerdei későbronzkor bauxitkerámiája, a Zsennye község rómaikori mozaikját alkotó többszáz kilométeres körzetből származó kőzetek, a Velencei hegység és Pátka környéki alapanyagbői készült, több tucat Árpád-kori lelőhelyről ismert (sok esetben ametisztként leírt) fluorit gyöngyök, a késő bronzkori - kora vaskori visegrádi termésgrafit megkérdőjelezhető geológiai lelőhelye, vagy egy imolai műhelygödörnél talált muszkovit szepességi eredete, ritkán kérdésként is felvetődhet a kiscellit nevű gyanta borostyánnal való összekeverése, külön témakör a termésréztárgyak, ékszerek köre, vagy a kelták Kladnó vidékéről importált palaszerű szapropelitből készült karperecei stb. Teljesen újszerű témakör (ha már vannak "salakásványológusok") a régészeti emlékanyagon, tárgyakon keletkező ásványok összegyűjtése pl. a bányafákon és kőszállító teknókön keletkezett szulfátok, mint a csermikit, vagy az egyes helyeken csontvázakon kikristályosodó brushit.n 8
