Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Műtárgyvédelem - Borsos Hedvig: Néhány gondolat a múzeumi tárgyak utóéletéről

Borsos Hedvig Néhány gondolat a múzeumi műtárgyak utóéletéről Az emberek egyik legősibb tevékenysége a gyűjtésnek az a formája, amikor a számára értékes, hasznos vagy csak egyszerűen tetszetős tárgyak megszerzésével törődik. A múzeumok egyik alaptevékenysége is a gyűjtés, amely során a régészeti, történeti, néprajzi és művészeti szempontból értékes tárgyak begyűjtésével foglalkozik. Hatalmas mennyiségű anyag került be a múzeumi raktárakba a több évtizedes gyűjtőmunkáknak köszönhetően. A gyűjtés és a feldolgozás mellett azonban egyre nagyobb gondot jelent a tárgyak állagának a megőrzése. A múzeumokban lévő anyagoknak csak igen csekély hányada került - kerül a kiállításokba és még kevesebb százaléka jutott el a restaurátor- műhelyekbe. Pedig sok veszély fenyegeti a további sorsukat, a megmaradásukat. A restaurátorok feladatköre sokirányú ismeretanyagot igényel: kémiai, fizikai, biológiai, kultúr - és technikatörténeti tudást. Munkánk során arra törekszünk a -muzeológus kollégákkal egyetértésben -, hogy lehetőség szerint mindenkor a tárgyak eredeti állapotát állítsuk vissza. Ez néha igen nehéz, hiszen a tárgy különféle fizikai (eróziós) hatások nyomán kopik, deformálódik és törik. A kémiai (korróziós) folyamatok során pedig maga az alapanyag bomlik meg és alakul át. Mivel a tárgyakat körülvevő környezet sem egy állandó összetevőkből álló rendszer, ezért a pusztulási folyamat következtében a tárgy kezd tönkremenni. S ekkor kapjuk kézbe a tárgyakat és - ahogyan az egyik tegnapi előadásban elhangzott - "szöszmötölünk". Ezután a már kezelt és restaurált tárgyak bekerülnek a raktárba. Milyen raktárba? A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó intézményeknek a raktárai - sajnos - nem nevezhetőek ideálisnak, de még jónak sem. Pedig a tárgyaknak a múlandóság elleni védelméhez szorosan hozzátartozik, hogy az "utóéletük" is jó helyen legyen biztosítva. Figyelembe kell venni az átmeneti tárolásnál is és a raktározásnál főleg, hogy a különféle anyagú tárgyak számára milyen környezeti körülmények lennének az ideálisak vagy legalábbis a kevésbé ártalmasak. Azt az oldalfal - vagy ajtó nélküli és esőtől beázó kis méretű helyiséget, ahol a tárgyak ráadásul még nem egyszer egymás hegyén -hátán vannak tárolva és kárt okoznak és kárt is szenvednek, nem merném raktárnak nevezni. Tudom, hogy ezek a megoldások nem egyszer a szükség kényszerítette helyzet következményei. Reménykedjünk, hogy csak átmeneti állapotról van szó! Álmodozzunk el arról, hogy milyen is lenne az ideális raktár. Elsősorban is helyigényes. Fontos alapkövetelményként a megfelelő hőmérséklet és az állandó páratartalom állandó szintentartása szerepelne. Főleg a szerves alapú, azaz: a textilből, a bőrből, a fából, a papírból és a csontból készült tárgyakat érinti nagyon érzékenyen a hő - és páraingadozás. Ennek az ingadozásnak a következményeként jelentkezhetnek a penészgombák, a baktériumok és bizonyos rovarfajták megjelenésére és kártékony tevékenységére is számítani lehet - és kell is számítani. Mindnyájan tudjuk, hogy a fűtésnek anyagi vonzata van és a problémák már itt elkezdődnek. Sokba kerül a fűtés, ezért amikor lehet és ahol csak lehet spórolni kell vele. Ez elsősorban a raktáraknál tartható leginkább - sajnos. De meddig és milyen mértékig tartható ez a fajtája a takaré394