Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Műtárgyvédelem - Holport Ágnes: Egy kora vaskori halomsír feltárása és építésének rekonstrukciós kísérlete Százhalombattán

sóról összegyűjtöttük, de még nem tudtuk, mi vár bennünket a beszakadt, betömódött kamrában. Megkezdődött viszont a harc a famaradványok megtartásáért. Különösen nehéz feladatot jelentett ezek megőrzése a rendkívül meleg és száraz nyári és a csapadékos téli időjárási viszonyok között, bizonyos részleteké több éven át is, míg döntés született végleges sorsukról. A teljes kamra: a beszakadt tetőgerendák, az oldalfalak, a tetőszerkezetet tartó oszlopok, a teljes padlófelület kibontása és konzerválása a következő két év feladata volt. Mivel sajnos ezt a sírt is kirabolták, mellékletként csupán a húst, tojást, italokat tartalmazó edényeket találtuk meg. A minden bizonnyal gazdag fémmellékletekért azonban kárpótoltak az előkerült építészeti maradványok, amelyek egészen különlegesek voltak, és a halom építési módjának megfigyelésére is adódott lehetőség. A forró faszén betöltésnek köszönhetően meglepően jó állapotú, fából készült folyosós sírkamrát az őskori járószintre építették. Az 5,5 m x 5,5 méteres kamra alját lapos kövekkel rakták le, melyre fapadló került, hosszában kettéhasított tölgyfa gerendákból. /1. kép/ A ráépített kamra boronafalas szerkezetű volt, fészkeléses kötéssel. /2. kép/A mestergerendás födémszerkezetet a kamrát É-D-i irányban kettéosztó 6 db, NY-K-i irányban 3 db tölgyfa oszlop tartotta. A nútolt tetőgerendák - megegyezően a padlógerendák irányával - NY-K-i irányban borították a kamrát. A tetőt lazán, szétszórtan lapos kövek takarták. A kamrához keleti irányból a kamrafal közepéhez csatlakozva 1,5 méter széles, kelet felé tölcséresen kiszélesedő 7 méter hosszú folyosó épült. A két építményt vékony deszkafal választotta el. A folyosó hosszanti falát oldalukon nútolt tölgyfa oszlopok közé csúsztatott tölgyfa gerendák alkották. A folyosó alját nem borította padló. A keményre taposott földre szórták a halott hamvait. A folyosót hatalmas mészkövekkel töltötték be, tetőszerkezetre utaló nyomot itt nem találtunk. A kamrát a tető magasságáig rézsútos kőfelhordás "támasztotta meg". Ez a kőépítmény a kamrától távolodva kissé ellaposodott, majd ismét emelkedni kezdett, és mintegy körítőfalként, megközelítően kör alakban vette körül az építményt. Középpontja nem egyezik a halom középpontjával. Magassága a szélein és a kamránál átlag 1,2 méter. Sugara pontosan fele a halomtalpnál jelentkező egysoros kőgyűrű sugarának. A kör alakja a folyosó mindkét oldalán kissé befelé törik. A sírépítményt földdel takarták be oly módon, hogy a kőpakolás mentén először a környező terület humusz-szubhumusz rétegét hordták fel, majd erre, illetve az így kráterszerűvé vált kamra feletti részre a vegyes, agyagos-löszös alsóbb rétegek kerültek. Ennek a megfigyelésnek köszönhetően másként értékelhetünk korábbi ásatási metszeteket is. A földfelhordást vízzáró agyagréteggel takarták be. A metszetekből az is megfigyelhető volt, hogy a halomépítés során a D-K-i részen egy meghatározott sávot töltöttek be utoljára. A folyosót a halomfeltöltés keleti oldalán 1,5-2 méter szélességben kövek "jeleztek". A halmot a külső kogyűrűtől induló 70 cm magas földsánc vette körül. A halom külső formája csonkakúpra helyezett gömbsüveg. Kerülete megközelítően kör alakú, átmérője a kis földsánc nélkül kb. 30 méter, eredeti magassága 6 méter lehetett. A halom számított középpontja a sírkamra nyugati felére esik. A régebbi ásatások meglehetősen hiányos dokumentációinak, valamint az általam végzett újabb megfigyelések és dokumentációk, továbbá az előkerült építészeti maradványok részletes és aprólékos értékelése, az analógiák feldolgozása, az adott korszakról való általános ismeretek összegzése természetszerűen vezettek egy elméleti rekonstrukciós elképzeléshez, mely alapvetően a meglévő eredeti maradványokon és a pontosan kiszerkeszthető részeken alapult. Szükséges volt a már elért tudományos eredmények, az ismert technikák, szerszámok, az építési eljárások, 368