Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Műtárgyvédelem - Holport Ágnes: Egy kora vaskori halomsír feltárása és építésének rekonstrukciós kísérlete Százhalombattán

a népi építészet tanulmányozása, a korszak kultúrájának ismerete, más tudományágak segítségül hívása, de pusztán analógiákon, vagy feltételezéseken alapuló részletek a 115. halom elméleti rekonstrukciójában nincsenek. Mindenekelőtt értelmezni kellett és megérteni a most feltárt maradványokat. Ennek során több esetben igazolást nyertek korábbi feltételezéseink, mások korrekcióra szorultak. Az értelmezések, a hiteles elméleti rekonstrukció nyomán természetszerűen vetődött fel egy esetleges helyszíni bemutatás gondolata. Lehetséges lett volna az a megoldás is, hogy a legjobb állapotban megmaradt és a legtöbb építési információt hordozó DNY-i kamrasarkot eredeti állapotában kiemeljük és laboratóriumi kezelés, konzerválás után múzeumi kiállítási keretek között bemutassuk. A nyugati kamrafal azonban teljes hosszában állt, mind a négy gerenda viszonylag jó állapotban, a déli oldalon 2 és 3 gerenda, töredékek az északi és a keleti oldalon, a teljes 25 négyzetméternyi fapadló, valamint a tetőgerendák és a tetőszerkezetet tartó oszlopok maradványai. Túl nagy volt a kísértés, kivételes a lehetőség az egész építmény helyszíni megőrzésére. A bemutathatóság, az értelmezhetőség érdekében a helyszíni rekonstrukciós elképzeléseket, az újonnan épített részleteket össze kellett egyeztetni az eredeti, dokumentum jellegű építészeti emlékek megtartásával. A jól konzerválható DNY-i kamrasarkot, a NY-i falat és a fapadlót eredeti állapotban próbáltuk megőrizni és bemutatni. A kamra DK-i sarkát a tetővel és a folyosó falait az értelmezhetőség segítése érdekében egészében rekonstruáltuk, szándékunk szerint úgy, hogy az a hitelességet ne rontsa. Ez persze csupán egy feltételezett eredeti állapot, amit a töredékes maradványok alapján építettünk fel, hogy a valóban eredeti "in situ" részletek érthetőek legyenek a látogató számára. A rekonstruált részletek természetesen jól megkülönböztethetőek az eredeti részektől, azokat nem sértik, nem roncsolják, nem is érintkeznek velük. /3-4. kép/ A115. számú halom rekonstrukciója és helyszíni bemutatása során sajátos műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe kellett vennünk. Az itt előkerült régészeti lelet ugyanis egyben műemlék is, mint "minden olyan épület, építmény, valamint annak rendeltetésszerűen összetartozó együttese, mely hazánk múltjának kiemelkedő jelentőségű építészeti, történeti, régészeti... emléke."4 A Velencei Carta a romemlékek rekonstrukcióját egyértelműen elutasítja, a kiegészítéseket, hozzátéteket restaurálásként értelmezi. Leszögezi ugyanakkor, hogy "meg kell ragadni minden kezdeményezést, mely a feltárt emlék megértésének megkönnyítését célozza."5 A Carta későbbi átértelmezésével a műemlékes szakemberek már elfogadják a romemlékek rekonstrukcióját, de alapkövetelménynek tartják a hitelességet és a reverzibilitást. A százhalombattai 115. számú halomsír bemutatása véleményem szerint ezeknek az elvárásoknak megfelel. Az idő okozta pusztulással elveszített eredetiséggel persze nem rendelkezhet, de tudományos kutatásokon alapuló hitelességgel készült és mindenképpen üzenetet hordoz a keletkezés idejéről, az építményt létrehozó emberről és társadalmi közösségről. Ezt a régészeti-műemléki jellegű rekonstrukciós munkát a magam részéről kísérleti jellegűnek tekintem, mely több szakma sajátos szempontjainak ütköztetésével, viták és kompromisszumok során született.6 369