Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Művészettörténet - Schenk Lea: Poétizált porcelán (Matola Magda váza-plasztikái)
erőhatásokat és azok nyomára az anyagban létrejövő feszültségeket."? Matola az aszimmetria-elv érvényesítését alkalmazó váza-plasztikáiban a szabályossal konfrontáltatok esetlegesség ellentétét " is tárgyiasítja. Azt a strukturális és fakturális variabilitást is modellezi, ami egyszerre tud plasztikai és festői is lenni. Olyan porcelánból megvalósítható plasztikai héjformációkat alkot, ami a plasztikai megformáltsága mellett funkcionális szerep vállalására is képes. További érdekessége ezeknek a sajátos vázaformációknak, - mint arra Attalai Gábor rámutat -, hogy ez a fajta héjformáció "olyan elvonatkoztatás, amihez a nyílás rejtőzködve párosul, hasonlóan a valósághoz, ahol is szintén alig látható réseken jönnek át a növények. A nyílások rendre parányi hasítékokként, apró hegesedő szúrt sebekként, vagy olykor már-már kapillárisokként közvetítenek a külső és a vázhéjak által leválasztott belső terek között."8 A funkcionalitás így nemcsak alárendelten, hanem kifejezetten rejtetten nyilvánul meg Matola mindkét vázatípusánál. A váza sajátos funkciója, - virágokat befogadó, tároló szerepe - a vázanyílások hangsúlyozatlan parányisága és esetleges helyzete miatt szorul háttérbe s ezért válik rejtetté annak érzékelhetősége is, hogy kompakt, tömör formák helyett tulajdonképpen üreges tárgyakról, héjformációkról van szó. S ez a "funkcionális rejtettség-rejtélyesség" az egyik legfontosabb sajátossága Matola Magda zárt struktúrájú vázáinak, amik egyszerre tekinthetők "váza-szobroknak" s "funkcionális plasztikáknak". Egyszerre teljesítik be ezek a "váza-plasztikák" a strukturális törvényszerűségeket és az azon belüli egyedi variabilitást. Olyan organikus, geotektonikus vagy geometrikusán tektonikus "funkcionális plasztikák" ezek, amelyek csak néhány szál virágnak tudnak helyet adni. De úgy adnak biztos védő teret nekik, mintha az a néhány szál virág abból az anyagból magából sarjadt volna ki. S ilyen a sziklafalak repedéseiből kihajtott virágok csodája is. A funkcionalitás jegyében Az 1980-as évek első felében Matola Magda férjével, Adamis Gusztáv keramikussal együtt nagyméretű funkcionális tárgyakat, virágtartókat, növénytartó edényeket kezdett készíteni. A művészházaspár eleinte belső téregységek keretében gondolkozott s szállodák belső terébe kerültek azok a virágtartóik, amiket tudatosan a hatvanas években országszerte elterjedt szögletes műkő virágtartók típusával szemben terveztek meg. A konkrét belső tereknek megfelelő egyedi stílusú funkcionális tárgyaknál kivitelező anyagként samottos agyagot alkalmaztak. A nyolcvanas évek második felében már külső térbe helyezhető nagyobb méretű virágvázák s növénytartó edények formai kialakítása és technikai megoldása is foglalkoztatja a művészházaspárt. A Hilton Szálló Margaréta teraszán (1989-90) többféle méretű és formájú virágtartó típusból valósítanak meg a teraszt körbevevő sajátos formai együttest, speciális térhatároló szereppel. A Halászbástyára néző Margaréta terasz körüli építészeti formaegyüttes stílusával rezonáló, gótikus stíluselemekkel rokon hengeres vagy szögletes kiképzésű virágtartók geometrikus alapformáját visszahajló, lekerekített perem díszíti. Bronzhatású máz fedi ezeket a samottos agyagból készült virágtartókat, melyeknek színe a világos okkertől a vöröses árnyalaton át a bronzbarnáig terjedő színskálán mozog. További köztéri megbízásokra készítve hengeres formájúra tervezett nagyméretű virágtartóik díszítik a Dunakorzót (1994-95), Győr város sétáló utcájában (1997) pedig szintén az ottani építészeti együttes karakterének megfelelő stílusú virágtartókat terveznek, azaz barokk stíluselemeket alkalmaznak a virágtartókon. Utcabútoroknak is nevezhetők ezek a 351
