Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Művészettörténet - Schenk Lea: Poétizált porcelán (Matola Magda váza-plasztikái)

aranyló koloritban - a kulcsa tulajdonképpen e formák poétizálódásának is. Ezáltal távolodnak el ugyanis végérvényesen a természeti modellszerűségtől ezek a porcelán-fragmentumok s vál­nak szimbolikus vonatkozást is magukra vevő sajátos formációkká. A "faág-töredékek" organikus felületi fakturáltsága tulajdonképpen rokon vonásokat mutat a "sziklaformációk" anorganikus fe­lületi moduláltságával, ugyanis mindkét formatípusnál strukturális természeti törvényszerűsé­gek tárgyiasulnak: az anyag különböző szintű - anorganikus s organikus - szerveződési modell­jei poétizálódnak plasztikaivá és egyúttal funkcionálissá. Korábbi alkotó periódusában Matola a legegyszerűbb, legősibb formákhoz kapcsolódva és az anyag máz nélküli szépségét kiaknázva sokféle funkcionális vázatípust alkotott a szimmetrikus forgástest formációkban gondolkozva. A szikla- s faág-inspirációjú váza-plasztikákban viszont megkérdőjelezi ezt a szimmetria-elvűséget és az aszimmetriára, mint általános komponáló elvre vált át. Ugyanakkor a forgástest-szisztéma tagadásával párhuzamosan a klasszikus váza-formáci­ót - a vertikális hármas tagolódást is - elveti s a vázanyílás szerepét is átértelmezi. Az aszimmet­ria-elv érvényesítésének fontossága még azoknál a "kubus-vázáknál", "betonhasáb-töredékeknél" is szembeszökő, amik geometrikus alapformákat - kockákat, keskeny hasábokat - "vázásítanak". A kocka kedvelt téma a képzőművészetben. Idézzük Lóska Lajos észrevételeit e témáról, annak kapcsán, hogy Orosz Mária kerámiakockáit is elemzi egyúttal: "Készült már kocka fémből, textil­ből, kőből, üvegből és kerámiából. Attalai Gábor textilobjektje (1972) egy antikocka (...) Gulyás Gyula gránitkockái szimbólumok (...), szétnyíló sarkú fémkockái (1975) pedig egy folyamat kitel­jesedését bemutató szériaművek. Z. Gács György bauhausi ihletésű üvegkockái az üveg fényát­eresztő, fénytörő tulajdonságait kihasználó kisplasztikák. Orosz Máriánál - mint ahogy Gulyás­nál vagy Attalainál - nem konstruktivista tárgy, forma vagy anyagtanulmány a kocka, nem meg­konstruáltsága a fő jellemzője. Sőt Orosznál ennek éppen az ellenkezője a lényeges: a szétfolyó, amorffá váló forma."5 Orosz Máriát különböző kocka-variációk mellett foglalkoztatja még az üre­ges kocka témája is, ahol a kocka-keretbe eltérő alakzatokat komponál. Matola Magdánál viszont ezekkel a kocka-értelmezésekkel szemben nem a szabályos kocka a kiindulópont, hanem olyan kocka vagy hasáb, ami részben őrzi csak meg szabályos geometriai karakterét. Szögletes váza­plasztikáinál ugyanis a szigorú geometrikus formarend helyett olyan kockaszerű vagy hasábsze­rű formáitságról van szó, amelynél ha szabályos sík lapokkal határoltak ezek a formák, akkor fel­ső részük töredékes, vagy roncsoltan csonkolt, ha pedig egész formákról van szó, akkor oldallap­jaik nélkülözik a teljes simaságot, a mértani síkszerúséget s a sziklafelszínekhez hasonló fak­turáltságot mutatnak. A függőleges élek csonkolt törés felülete is az aszimmetria elvnek a követ­kezetes érvényesítését jelzi, amellett, hogy a sima és rusztikus felülethatás kontrasztjának plasz­tikai szépségét is érzékelteti. Míg a "szimmetria mindig a befejezettség és megállapodottság stati­kus kifejezője" (...) addig az "aszimmetrikus esztétikai rend, a szimmetria egyszeri és kiváltságos esetével szemben végtelen sok variációt kínál, amelynek harmóniájába mindig belejátszik az idő­dimenzió is." 6 Míg a korongolt formáknál tökéletes szimmetria valósítható meg, addig a mintá­zással formált vázáknál olyan aszimmetrikus formációk hozhatók létre, melyek komplex össze­függések egyensúlyát tükrözik. Ugyanis ahhoz, hogy egy égetéssel stabilizálandó még képlékeny porcelánváza egybemaradjon, több szempontból is meg kell felelnie az anyagszerkezet-funkció egymástól is függő feltételrendszerének. Fokozott szerepe van az aszimmetrikus tárgyformálás­nál a szerkezetiségnek, fokozottan "figyelembe kell venni annak statikáját, a funkcióból adódó 350

Next

/
Oldalképek
Tartalom