Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Művészettörténet - Schenk Lea: Poétizált porcelán (Matola Magda váza-plasztikái)

Schenk Lea Poétizált porcelán Matola Magda váza-plasztikái Közismert tény már az, hogy az "iparművészet és a képzőművészet közötti határok elmosódóban, eltűnőben vannak. Korábbi elszigetelt egymásmellettiségük napjainkra olyan összefonódottsággá vált, ahol kölcsönös áthatások bonyolult viszacsatolásos rendszere változtatta egymásra utalttá a két művészeti ágazatot. Kölcsönös megújulási lehetőséget jelentenek a különböző műfajok egymás számára hasznosítható tradíciói s a különböző anyagokban rejlő sajátos törvényszerűségeket kiaknázó, eltérő alkotói metódusok is. Az iparművészet áttörési kísérleteinek kezdete a képzőművészet irányába a hatvanas évek végétől indult meg a kerámiánál, a hetvenes években a textil lett "nagykorú", majd a nyolcvanas években az üvegművészet teljesítette be azt a folyamatot, aminek következtében zárt műfajhatárokban már nem lehet tovább gondolkozni."

1 Ennek a folyamatnak a vizsgálata rendkívül fontos mindazoknak a művészeknek esetében, akik több műfajban is megújulási lehetőséget keresnek és alkotó módon dolgoznak. Matola Magda, Szentendrén élő szobrász- és keramikusművész, azok közé a több műfajban is otthonosan mozgó képzőművészek közé tartozik, aki nem elégszik meg a "specialista művész" típus-szerepével, hanem alkotó módon kísérletezik a különféle műfajokkal, anyagokkal és technikákkal és a funkcionális iparművészeti tárgyalkotás mellett egyéni hangú plasztikákat és reliefeket is alkot. Matola Magda kerámikusi pályája a kortárs keramikusokhoz hasonlóan még a kézműves iparművészet tradicionális felfogása jegyében indult. Az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek elejéig korongozással készítette funkcionális tárgyait és dísztárgyait, a különféle vázákat, teáskészleteket és étkészleteket. Főleg ólommázat alkalmazott a terrakottából korongozott alacsony tüzű kerámiákon, pasztellszínű árnyalatokkal, barnás, lilás, kékes színekben. Emellett az anyag máz nélküli szépségét is kiaknázza különféle funkcionális vázatípusainál, amelyeknél a szimmetrikus forgástest formációjában gondolkozik még és a hármas tagolódású klasszikus váza-formációt követi. Az 1980-as évek elejétől az elsők között volt Magyarországon, aki átállt a magas tüzű technológiára. Sokoldalú kísérletezésbe kezdett ekkortól Matola s egyrészt a korongozott, még lágy tárgyakat kezdte átalakítani - kézzel benyomott homorú részformákkal módosítani -, másrészt plasztikai eszközökkel, mintázással kezdett tárgyakat formálni. A mintázott tárgyaknál már teljesen elszakadt a korongozástól és a sokszorosítás új módja nyílt meg előtte. A gipszből készített tárgyat ugyanis sablonként kezdte alkalmazni és a róla készült gipsz negatív segítségével öntéssel sokszorosította az eredetileg mintázott formát. Új anyagokkal, samottos agyaggal, porcelánnal, félporcelánnal kezdett dolgozni és anyagszerűbb mázhatásokkal kezdett kísérletezni. Alapként gyakran alkalmazott samottos agyagot s réteges mintaként erre anyagában színezett porcelánt vitt fel. Az alacsony tüzű kerámiáknál alkalmazható készen kapható mázak színeihez képest sajátosan egyedi árnyalatú mázakkal kísérletezett: az alapmázként alkalmazott gyöngyházfényű 348