Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Művészettörténet - Klemmné Németn Zsuzsa: Adalékok Szőnyi István pályakezdéséhez
Klemmné Németh Zsuzsa Adalékok Szőnyi István pályakezdéséhez, egy újra felfedezett festménye, az "Ivók" tükrében Egy múzeum raktára mindig tartogat meglepetéseket, főként akkor érdemes felkutatni a rejtett értékeket, amikor minimális esély van műtárgyvásárlásra, gyűjteménygyarapításra. A Nemzeti Kulturális Alap és magánszemélyek jóvoltából a közelmúltban több festményt sikerült restauráltatnunk. Az újjászületett, főleg korai képeket közös tárlaton láthatta a közönség Zebegényben. így került ezen a kiállításon bemutatásra - a Sallay család által adományozott keretben - egy addig raktárban őrzött nagyméretű, korai Szőnyi festmény. A soha nem publikált, szinte ismeretlen mű érdekes adalékként mutatja meg a fiatal, pályakezdő művész útkeresésének ellentmondásait, az őt ért sokféle hatás feldolgozásának nehézségeit. Pedig a szakirodalom azt sugallja, hogy Szőnyi életműve már nem okozhat több meglepetést, nyugodtan besorolható az utókor által kijelölt helyére. E megítélés néhány fő mű alapján történt, egyoldalú képet adva a festőről. A sommás "posztnagybányai" jelző eleve magában hordozza a felületességet, hiszen a "nagybányaiság " fogalma sokkal differenciáltabb annál - különösen az új kutatások tükrében minthogy egységesesen alkalmazható legyen. Nézzük meg hát közelebbről Szőnyi 1922-ben festett "Ivók" című festményét. A kép középpontjában egy átlósan elhelyezett, rálátásban ábrázolt asztal áll, világos foltja mintegy keretbe foglalja a mulatozó társaságot. A jelenet figurái a németalföldi életképek vérbő szereplőinek rokonai, közülük sok konkrét személlyel azonosítható. A bal szélen a képbe széles mosollyal betekintő bajuszos férfiben Szőnyit ismerhetjük fel, a jobb szélen ülő fiatal ember Jándi Dávidot ábrázolja. A helyszín nehezen meghatározható pinceszerű helység, boltívei alatt ül a társaság, ami lehet egy kocsma ivója, vagy egy bohémtanya. A karikatúraszerú figurák heves mozdulatokkal ágálnak, a csoportok mozgása hullámszerű, a kompozíció sodró erejű, szinte barokkos. Egynémely szereplő kitekint a képből, mintegy bekapcsolja a nézőt a cselekménybe. Ez utóbbi megoldás teljesen egyedülálló Szőnyi életművében, hiszen későbbi kompozícióin éppen ezek ellenkezője figyelhető meg. A következő évben, 1923-ban festett "Ebéd az apai háznál" című olajfestmény már nem életkép, a saját magát háttal ábrázoló festő a családon belüli kapcsolatokat, viszonylatokat, saját szerepét próbálta megmutatni a szemlélőnek. Festői problémaként a fény intenzív ábrázolása izgatja, a ferdén szembe jövő, a formákat súrolva érintő fénynyaláb. Minél tovább haladunk az időben, annál inkább változik a festő saját figuráihoz való viszonya, bizonyos kívülállás lesz jellemző rá. Később megszűnik a szereplők képen belüli kapcsolata is, egymástól elszigetelten, magukba mélyedve léteznek, a tekintetek elkerülik egymást. Jó példa erre a 30-as évek végén készült "Asztal körül" című festménye, melynek témája hasonló az "Ivókéhoz": verandán, asztal körül ülő társaságot ábrázol. A témán kívül más nem kapcsolja össze a két festményt. A verandán ülőket a csönd, a színek harmóniája fogja össze. A tekintetek, a mozdulatok itt már nem beszélnek, minden szereplő magába zárt külön világ. Ha az 1922-ben festett "Ivók" című kép előzményeire, kompozíciójának különösségére ma339
