Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Művészettörténet - Gócsáné Móró Csilla: Nagy János festőművész szerepe a tápiószelei művésztelep életében 1945-ben

lat hordozója és gyakorlati megvalósításának szervezője Nagy János volt. Őt Nagybánya csodálatos világa személyesen is megérintette, mivel gimnazista korában alkotott e nagyhírű kolónián. E szellemben fogant a tápiószelei művésztelep életét keretbe foglaló alapszabály is. A létrehívandó egyesület célja "a község tulajdonában lévő művésztelep erkölcsi és anyagi támogatása, valamint a helybeli művelődés és művészeti kultúra kiterjesztése."

12 A megvalósítás eszközrendszerét Nagy János a következőképpen fogalmazta meg: "A múvésztelepen elhelyezkedő egyesületi tagok egyszerű életmódot folytatnak és művészetük folytatása mellett földet művelnek, kertészkednek. Együtt élnek a falu egész lakosságával nemcsak azért, hogy ily módon az eddigieknél helyesebb művészi életformát teremtsenek, hanem, hogy mind ők, mind a falu egész lakossága kölcsönhatás folytán művészi élményekben gazdagodjanak. Ily módon a művész jobban megérti a természetnek, az egyszerű népnek művészi lényegét és a falu lakossága is közelebb jut a műalkotások lényegéhez. Tápiószele és környéke nagy művészképző lehetőségeket nyújt nemcsak tájszépségei miatt, hanem azért is, mert Tápiószele lakossága csaknem az ország lakosságának keresztmetszete." 13 Az alapszabályból megtudjuk azt is, hogy a célok megvalósítása érdekében ismeretterjesztő előadások, kiállítások rendezését tervezték. A lakosság felé nyitásuk formája a helyi tehetségek művészi munkálkodásának segítése volt. A Tápiószelei Művésztelep Egyesület tagjait öt kategóriába sorolták: művész-, vendég-, műkedvelő-, tiszteletbeli és pártoló tag. Művésztagok voltak azok az alkotók, akik munkájukkal hozzájárultak a telep valóra váltásához, őrzik és továbbfejlesztik annak szellemi konstrukcióját. Vendégtagnak nevezték azokat, akiket a választmány kérésük, majd művészi teljesítményük elbírálása alapján a kolóniába felvételt nyertek. Vendégtag lehetett az a négy főiskolai hallgató is, kiket az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola művészi hajlamainak továbbképzésére a telepre küldött. Ők egy évig dolgozhattak és állíthattak itt ki. Kötelességük volt mind a szellemi, mind a fizikai munkában részt venni. A műkedvelő tagok a helyi tehetségekből kerültek ki. Tiszteletbeli tagnak főiskolai tanárokat, jelentős művész egyéniségeket kívántak megválasztani. Az alapszabály részletesen meghatározta a tagok jogait, kötelességeit, valamint az egyesület szerveit, azok hatás- és tevékenységi körét. A tápiószelei művésztelep alapszabályának Nagy János által megfogalmazott célkitűzései csak részben valósulhattak meg. Igen nagy jelentőségű volt a kolónia és a község életében a művészek nyilvános bemutatkozása. A telep alkotóinak tárlata 1945. május 20. és 22. között volt megtekinthető naponta 10-től 17 óráig, melyre külön meghívó invitálta az érdeklődőket. 14 A kiállítást Elekffy Jenő nyitotta meg, akit a képzőművészeti főiskola bízott meg a hallgatók tápiószelei tevékenységének patronálásával. Ezen a tárlaton nemcsak a művésztelep tagjai, hanem a helyi tehetségek is bemutatkozhattak munkáikkal.^ A kiállításnak igen nagy sikere volt, mivel a helyiek emlékezete, mint a háború befejezésének, a békés alkotómunka kiteljesedésének első megnyilvánulását őrizte meg. Siker volt azért is, mert a művészek az eladott művek árából újabb festőeszközöket és a mindennapi élethez szükséges tárgyakat vásárolhattak. A telep működése, a kiállítás felkeltette a korabeli sajtó érdeklődését is. A Kossuth Népe című újság 1945. július 12-i száma híradást adott "Tizenkét fiatal festő művésztelepe Tápiószelén" címmel. A cikk hangvétele már az új, később domináló eszmerendszert sugallja, "népkulturális missziónak" tartja a művészek tápiószelei tevékenységét. A szerző számára lényeges, hogy mindez egy elhagyatott földesúri kastélyban történik, közösen gazdálkodnak, közös a konyhájuk. Ka320