Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Művészettörténet - Gócsáné Móró Csilla: Nagy János festőművész szerepe a tápiószelei művésztelep életében 1945-ben
pálnak a pompás konyhakertben és alkotnak. Az új idő emberei, frissek, öntudatosak, komolyak - olvashatjuk a cikkben. Az újságíró fontosnak tartja megemlíteni, hogy a telep művészei segítséget nyújtanak a falu "szunnyadó" tehetségeinek felkarolásához. E patronálás jele volt az, hogy a kastélyban rendezett kiállításon egy szelei 14 éves munkásgyerek rajzait is bemutatták. A cikk az új idők új eszmevilágának hangvételével zárul: "A tápiószelei művésztelep újirányú népkulturális missziót betöltő lelkes hivatottjai a felszabadult magyar falvak, tanyák, mezők egészséges levegőjét árasztják a magyar festőművészet világára." 1 ^ A művészek természetesen nem gondoltak ilyen magasztos, hangzatos, "újirányú" célokra mikor a háború utolsó és a béke első hónapjaiban e tápiómenti községben éltek és alkottak, de valóban fiatalok, frissek, bizakodók voltak. Minden ideológiától mentesen tették a dolgukat: festettek, rajzoltak, megvitatták a művészet számukra fontos és vitás kérdéseit, zenét hallgattak, s mindeközben megteremtették a gördülékeny alkotómunka és mindennapi élet feltételeit. 1945-ben a Nagy János vezette tápiószelei művésztelepen működött: András Gizella, Ásvány György, Bér Rudolf, Eigel István, Gróh János, Kapicz Margit, Kirschler (Kós) Lajos, Kiss László Pál, Kocsis Árpád, László Gyula (nem a régész), Mohácsi Ferenc, Móricz Sándor, Tassy Klára képző-, továbbá Tóth Pál ötvös- és Nyírő Gyula szobrászművész növendék. A kolóniát segítette Tóth Pál ötvös felesége, a helybéli Urbán és Mizsei család, Kovács Mária és Urbán Veronika. Míg a falut körülölelő alföldi táj és a Viczián-kúria árnyas fái gyönyörű természeti, addig a Blaskovich fivérek ideális szellemi környezetet biztosítottak a főiskolai hallgatóknak. A sors véletlenszerű egybeeséseként a tápiószelei Blaskovich kúriában találkoztak a nagybányai művészek világában jártas testvérek azokkal a fiatalokkal, akik éppen e nagyhírű nagybányai iskolát tekintették példaképnek és követendőnek. A tápiószelei múzeumot alapító testvérpár családja 1887-től 1901-ig Nagybányán élt. Blaskovich György Réti Istvánnak barátja és több művének modellje volt. 1 ? A tápiószelei telep tagjai szívesen töltötték szabadidejüket a Blaskovich házban. A széleskörű műveltséggel rendelkező testvérpár nemcsak művészet-, művelődéstörténeti kérdésekben tágította a főiskolai növendékek látókörét, hanem azok kiállítás rendezés, munkaszervezés, kerti munka terén is gyarapították ismereteiket. 18 Blaskovich György jános és Mária családias légkört teremtettek a festőknek. Erről tanúskodnak az egykori tagok visszaemlékezései is. A telep egykori tagjainak, de a helybeli embereknek emlékezete is megőrizte egy művészvacsora emlékét. Ennek célja a község és az alkotóközösség közötti kapcsolat további erősítése volt. A művészek olyan sok szívességet, kedvességet kaptak a helybeliektől, hogy e vendéglátással kívánták mindezt megköszönni. Érdekesség, hogy a vendégek között voltak a Tápiószelén igen közkedvelt, lakodalmakban, bálokban fellépő cigányzenekar tagjai is, akik gondoskodtak a szerény étkek ellenére a jó hangulatról. 1 9 1945 augusztusának végén a tápiószelei művésztelepen az aktív élet és az alkotó munka gyorsan, fájdalmasan zárult le. A telep megszűnése Tápiószelén a fiatal művészek többhónapos alkotó tevékenységét a külső körülmények hirtelen befejeztették. A Nagykátán székelő orosz katonaság újból igénybe akarta venni a Viczián - kúriát, mivel a malenkij robotra összegyűjtött embereknek, katonáknak szállóhelyre volt szükség. 321
