Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Ottományi Katalin: Későrómai kerámiagyártás a Dunakanyarban

küdt. Későbbi javításokra utalnak a 374-ből származó Frigeridus dux feliratú téglabélyegek, melyek többsége a fürdő területéről került elő. A fossában talált paticsos sövény nyomai már inkább 5. század eleji javítás feltételeznek. Az ilyen típusú őrtornyok Valentinianus halála után is fennálltak, kijavították, átépítették őket és még az 5. század eleji átépítés ill. leletanyag is kimutatható bennük.

18 A kemencék kora e félévszázadon belül az 5. század elejére keltezhető, mivel az utolsó égetés anyagával együtt pusztult el a kemence és a kiserőd, valamikor az 5. század első felében, talán a 430-as években. Hogy mikor kezdett el működni ez a fazekasműhely, az erőd építésével egykorú e, azt jelenleg nem lehet eldönteni. A két kemence anyagát sem egymástól, sem az erőd többi részén előkerült kerámiától forma és díszítés alapján nem lehet elválasztani. (Az 1. kemencében több volt a házi kerámia, a másikban pedig a besimított díszítésű.). A kerámiaanyag 1/4-e, kb. 200 db a kemencékből került elő, a többi a padlószinten fekvő, pusztulási omladékból. Az egész leletanyag igen egységes, későbbi betelepítéshez köthető változás nem mutatható ki benne. Sem egy 380-ban történő foederati sem egy 5. század eleji germán betelepítés nem igazolható a kerámiával. Formakincsében tipikusan római, ill. kelta hagyományokra visszavezethető edények dominálnak, (behúzott peremű, "S" profilú tál, bikónikus ill. tojásalakú nagy fazekak stb.)^ Rétegtanilag Leányfalun is hasonló a helyzet. A leletek a padlóra omlott padlás égett agyagszintjében ill. az e feletti tetőszerkezet omladékában voltak^A padláson kerámia tárolóedényeket tarthattak. A kerítésfal és fossa közötti terület, ahol Pilismaróton a kemencék előkerültek, itt még nincs feltárva. Az itt előkerült kerámiaanyag is, mivel főleg a pusztulási omladékból való, biztosan megérte az 5. századot. Korábbi, Valentinianus korhoz köthető réteget, vagy anyagot itt sem sikerült elkülöníteni. Bár kemence nem került elő, az őrtorony kerámiáját, mint egy helyi műhely anyagát tárgyalja már Alföldi András és Soproni Sándor is.20 Leányfalun a rontott edények bizonyítják főként a műhely létét. A kerámia 4,4%-a (55 db) került elő selejtes, deformált állapotban. (Felületükön üres dudorok, lyukak találhatók ,vagy peremük deformálódott, esetleg égetéskor összeragadtak, vagy egy másik edény benyomta az oldalát stb.) A rontott edényeken kívül Leányfalun igen sok csak erre a műhelyre jellemző sajátosságot figyelhetünk meg. Ezek a fazekas és a helyi lakosság ízlését tükrözik. Sok az egyedi forma pl. füles "S" profilú tál, talpas csésze, bikónikus tálak, pohár, horpasztott falú korsó stb. Feltűnően sok a mázas és besimított kerámia, ill. olyan formákat is mázaznak, amiket máshol nem szoktak ld. behúzott peremű tál, galléros peremű korsó, fazekak stb. A besimított díszítésen belül nemcsak a formák, hanem egyes motívumok is egyediek. Pl. indadíszes háromszög, körminta stb. Az erős bordaszerű korongolásnyom és a seprűs díszítés az edények alján is a műhely jellemzője. Az edények anyaga is elég egységes. A többség keményre égetett, jól iszapolt, homokkal soványított anyagból készült. A házi kerámia egy része szemcsés, apró kavicsos és homokos anyagból készült. Ezek nagyon keményre égetettek. A máz színe egységesen sötét, zöld ill. zöldes-barna. A továbbiakban szeretném bemutatni a mindhárom műhely kerámiájában megtalálható közös formákat és díszítéseket, majd kiemelni a csak egyes műhelyekre érvényes egyedi sajátosságokat. Mindhárom műhelyre jellemző néhány olyan edényforma, mely a provincia más részében ritka. Ilyenek az "S" profilú tálak (2.t.), galléros peremű korsók (3.t.) és főleg a lefelé szélesedő nya29