Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Ottományi Katalin: Későrómai kerámiagyártás a Dunakanyarban
ső La Téne típusú fazekas kemence. (Lt.). A többnyire hosszúkás, körteformájú, földbevájt kemencék rostélyát egy hosszanti borda tartotta, mely a tüzelőnyílásig előrenyúlva két csatornára osztotta a tűzelőteret. Szájnyílása előtt tüzelőgödör található. Európa kelták lakta területein mindenütt előfordul ez a típus.5 A forma a római foglalás után még sokáig használatban maradt. Legutóbb pl. Pátyon tártunk fel egy továbbélő kelta-római telepen hasonlót, mellette rontott hombártöredékek és más 1-2. századi kerámia. A római változat még mindig félig vagy teljesen földbemélyített, már többnyire kerek (a pilismaró ti kemencék átmérője 117 ill. 135 cm) és rostélya a kemence szélén körbefutó peremre és a középső oszlopra támaszkodik. Ez a középső oszlop épülhet téglából vagy mint Pilismaróton agyaggal tapasztott kövekből. Tüzelőterük osztatlan. A 2. számú kemence rostélyán látszik a rostély készítésének módja is. Itt nem egy agyaglapot lyukasztgattak ki, mint általában a kelta vagy kora római kemencéknél 6 , hanem először vesszőre tapasztva sugárirányban agyagrudakat készítettek, majd erre tapasztották a rostélyt, úgy, hogy két sorban hét-hét nyílás maradjon. A tüzelőnyílással szemben pedig egy nagyobb füstnyílást alakítottak ki. Ez a sugárirányú rostélykiképzés bár már a keltáknál feltűnik az i. e. 2. században, és a koracsászárkorban is előfordul, Pannoniában csak késői, 4. század végi típusokra jellemző. Ilyen a tokodi kemence rostélya és hasonlót Carnuntumban és Szombathelyen is találunk. Ez utóbbinál a sugarak téglából készültek és erre tapasztották az agyagot? Ezeket a kelta típusú kemencéket, kisebb nagyobb változtatásokkal, ami főleg a rostélyra és az alátámasztására vonatkozott végig használták a császárkorban.s A pilismaró ti két kemencének közös tüzelőgödre van. Ez az eljárás a jó munkabeosztásnak és a kemencék váltva történő gazdaságos kihasználásának egyik legjobb módja. Ilyen "ikerkemencéket" más pannóniai fazekastelepeken is megfigyelhetünk pl. Bicsérd, Bátaszék, Mursella, Pogánytelek, Szóny, Sopron stb. Mauternben a 4. század végén, 5. század elején ugyanilyen típusú kemence gyártotta a mázas, besimított és házikerámiát. A Barbaricumban is sok ilyen formájú kemence található (főleg kelta és dák alaplakosságú területeken). A 4. század végén, 5. század elején ilyet használtak a szarmatáknál pl. SándorfalvaEperjes, germán telepeken a Dunától északra pl. Wien-Leopoldau, Veiké Nemcice, Jifikovice stb.9 Római környezetben (langobárd uralom alatt) a típus legkésőbbi változata Ternitzben tűnik fel az 5. század végén, 6. század első felében. Az avarok a 7. században még ugyanilyen kelta típusú kemencében égették a jó minőségű szürke kerámiát. M (1. tábla) A Tokodon előkerült késő római kemence már tipikusan római kemence forma. Boltozata és falai kőből és tegulatöredékekből készültek. 1 ! Téglákból álló oszlop tartja a sugárirányú tapasztott agyagrudakból készült rostélyát is. Tűzelőtere kétosztatú. Ilyen, előre gyártott elemekből épült kemencéket már a 2. század közepétől ismerünk, de sugaras rostéllyal Pannoniában csak a 4.század végére jellemzők. Pl. Szombathelyen a Kőszegi utcában egy római járdába vágott kemencének van ilyen rostélya, belőle két 4. század végi érem is előkerült. A tokodi kemencét is korábbi római épületbe építették bele, korát a benne talált Lupicinus tribunushoz köthető bélyeges tégla segít a 4. század második felénél későbbre keltezni. Mindhárom fazekasműhelyünk itt, a Dunakanyarban Valentinianus korban épült katonai objektumhoz kapcsolódik. A tokodi erőd (ókori neve: Gardellaca) funkcióját tekintve a limescsapatok ellátó bázisa lehetett, az 5. században pedig menedékhely a környező lakosság számára. A 27
